Sopron: VERS (fórum)

Sopron Közösségi Oldala

http://sopron.network.hu/ Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1411 fő
  • Képek - 3965 db
  • Videók - 4876 db
  • Blogbejegyzések - 124 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 480 db

Üdvözlettel,

Sopron Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Sopron Közösségi Oldala

http://sopron.network.hu/ Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1411 fő
  • Képek - 3965 db
  • Videók - 4876 db
  • Blogbejegyzések - 124 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 480 db

Üdvözlettel,

Sopron Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Sopron Közösségi Oldala

http://sopron.network.hu/ Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1411 fő
  • Képek - 3965 db
  • Videók - 4876 db
  • Blogbejegyzések - 124 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 480 db

Üdvözlettel,

Sopron Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Sopron Közösségi Oldala

http://sopron.network.hu/ Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1411 fő
  • Képek - 3965 db
  • Videók - 4876 db
  • Blogbejegyzések - 124 db
  • Fórumtémák - 8 db
  • Linkek - 480 db

Üdvözlettel,

Sopron Közösségi Oldala vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

VERS

Ezt a témát Miclausné Király Erzsébet indította 5 éve

Sokan szeretjük a szép verseket...

Hozzászólások eddig: 4

Új hozzászólás

A hozzászólás hossza legfeljebb háromezer karakter lehet

Ez egy válasz üzenetére. mégsem

Hozzászólások

Szuhanics Albert

KATALIN NAPI KÖSZÖNTŐ

Katalinnak viszünk ma virágot,
jellemző rá tisztaság, erény.
Születéskor ki e nevet kapja,
vezérli azt mindig új remény.

Ő igaz nő, tudja is a világ,
mily hűséges, boldog, Katalin,
Odaadó jelleme van neki,
segítene mindig valakin.

Mert Katácska sohasem butácska,
okos ő és szemrevaló ám.
Kati huncut, de lényéből árad,
hogy Katóka jóravaló lány.

Katust nagyon szereti is apus,
dorombol ő, mint egy kiscica.
Szerelméhez hozzábújik féltőn,
ugye fiúk, ilyen Katica?

Ma köszöntjük Katalinok napján,
Katerinát, Ketrint, Katikát,
Családtagunk, rokonunk ő nekünk,
nélkülük nem teljes a világ!

Szomszédunk is Katus néni olykor,
nagy énekes, Cárnő is lehet.
Köszöntöm ma mindegyik Katinkát,
szívemből, ki visel ily nevet!

69936_afa2a9a4113d_s

00.jpg

Válasz

EGY KIDŐLT FATÖRZS ELŐTT

Vénülő fűz az istenadta.
Úgy állt napfényben, zivatarban,
mint akinek már úgyis mindegy,
hogy könny pillangók keringnek
körötte, vagy a hópihék.
Számba se vette él-e még

Vénülő fűz az istenadta
s a Duna zúg, oson alatta
nagy idő óta, zajtalan.
A vén fűz meg csak ráhajolva
- mint hogyha titkon hallgatózna -
merengve nézi. Így suhan,
áramlik, s vissza sohse jo,
Isten szolgája az Idő.

Idők partján állt, s vénült egyre,
lombot nevelt, meg levetette,
s kérgesedett az istenadta.
Csodát ugyan ki látna abban,
hogy vénülünk - itt ez a rendje -
csak a víz jár a végtelenbe
meg az Idő. Mert mind elmúlunk,
a gyökerünkből kifordulunk;
mi termő volt mibennünk itten,
magához hívja majd az Isten,
s a régi fa avarrá vál.
Egyszerre csak jön egy őszi szél
és kettéroppant majd a tél,
az utolsó szál vén gyökér
s a fa kidől, és tovahordják
és szétkorhasztják a habok.
A fűz már belenyugodott.

S akkor, egyszerre, más vihar
hajtott föl villámaival,
bömbölt, zúgott, mint ördögátok
s gyilkolta, zúzta a világot -
hagyjuk! A gondolat is fáj,
az ember szinte nem talál
pontot e meggyötört világon,
hol, mint madár a tarlott ágon,
csak percre is nyugvást találjon.

És lám, a fűz, az istenadta,
törten és csonkig hasogatva
- mikor úgy vélted, vége már -
egy szál gyökérből újra hajt
s lerázva kínt, ezernyi bajt
új gallyra törtet, s fényre vár!
Én Uram Isten! Hát e vén
még élni kíván S ölremén
az életért S új harcba kezd
Hát hányszor kell megölni ezt,
hogy magát végül is megadja

Megrendülten és áhítatba
nézem e kérges bajnokot.
S ámulva látom, hogy amott
tovább is hajt egy másik ág,
nem, nem ez nem hagyja magát
Talán csak egyetlen gyökér,
az utolsó, de él, de él
s míg él hitében verhetetlen!
Hát hajtja, egyre vérmesebben,
a nap felé új sarjait!

S én röstelkedve állok itt
hát ez a vénség, ez tanít
új reménységre engemet,
akit már szinte eltemet
a kín s a gond nehéz avarja,
hogy nincs halál, nincs elmúlás
- amíg azt Isten nem akarja!

Nézem ez újból sarjadót
és elordítom harcosan
halljátok meg ti korhadók
- kik úgy hittétek, vége van -
bénák, roncsok és összetörtek,
kiégettek és meggyötörtek!
Nincs még halál! Nincs még enyészet!
Még nem végzett velünk a végzet!
S legyen bár hegynyi omladék,
mely ránk zuhant kivájja még
győzelmes útját minden águnk,
s hajtunk, sarjadunk, kivirágzunk,
mert istenáldott dacban égünk
és csakazértis százszor élünk!

Vitéz Somogyváry Gyula versei

Válasz

Reményik Sándor:

HÁROM SZÍN

A keblünkről letiltották,
Leszaggatták a három színt;
Keblünkről beljebb vándorolt:
Befogadták a szíveink.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Lesz jel, eszünkbe juttató:
Hogy hitünk hol van, hol hazánk,
Hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld, hol elsüllyed
A koporsónk, ha meghalunk.
Hogy az életünk sivatag,
Hogy vérbemártott kép a táj,
S a testnek a letépett tag
Utána sír, utána fáj.
Ameddig piros lesz a vér,
Ameddig fehér lesz a hó,
Amíg zöldel a rét füve,
Míg lesz magyar szív, dobbanó:
A keblünkről letilthatják,
Letéphetik a három színt,
Keblünkről beljebb vándorol,
Befogadják a szíveink.
E három szín után fog szívünk
Sikoltva égni, vérzeni,
Ki mindenünnen leszaggatta.
Jöjjön és onnan tépje ki!

1919 július 14

Válasz

Vitéz Somogyváry Gyula:

Magyar miatyánk 1919-ben

Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? - Kínok imája! -
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe,
hallgass meg kérünk, jaj, most az egyszer
Miatyánk, ki vagy a mennyekbe'!
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk -
de most bánattól gyötrötten mondjuk:
Szenteltessék meg a Te neved!

Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!...
Ugye nem szórod szét ezt a népet,
bujdosónak a nagy világba,
hiszen Te hoztad Ázsiából
s verted, de védted a pusztulástól
ezer évig! Mondd csak: hiába... ?!

Voltunk a véres védőbástyád
s voltunk villámló ostorod,
tégy velünk, ahogy megérdemeljük,
legyen meg a Te akaratod!

Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
s küldd az erőt a rossz karunkba!
Küldj halk esőt a földjeinkre
S legyen gondod a barmainkra...!
Önts enyhülést a lelkek tüzére,
s tudsz: szeress! Ha kell: fenyíts!
csak legyen béke, boldog megértés,
miképpen menyben, úgy a földön is.

Nézd: éhezünk, rongyokba járunk,
nincsen koldusabb néped minálunk.
Nézzed a gyermek éhező száját,
asszonyainknak bús Kálváriáját,
ha Te nem segítesz: elveszünk!
Ó, add meg hát a napi kenyerünk...!

Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket...!

Minket megvertél magyar-Isten
és megverted az őseinket.
De fiainknak minden más nép,
felejtse el apái vétkét
- sok számolatlan számadásunk -
miképpen mi is megbocsátunk
a mi ellenünk vétkezőknek...

Torkunk rekedt a rimánkodástól...
az ős magyar föld: merülő gálya.
Jaj! Tedd a szent kezed föléje,
oltalmazd meg, vigyázz rája
és ne vigy minket a kísértésbe!

A tenyereden, Isten-apánk
hordod az ember-milliókat.
Mi is elférünk békében ottan,
csak vesd ki köztünk az árulókat!

Nem kell minékünk más hódolása
és nem vágyik a magyar sehová sem,
csak engedj élni...tüzekbe nézni...
tilinkószónál... mesét mesézni
és szabadíts meg a gonosztól! - Ámen.

Válasz

Ez történt a közösségben:

Erdős Anna írta 2 napja a(z) Mókus szalad..Dáma Lovag Erdős Anna verse: képhez:

Mokus_szaladdama_lovag_erdos_anna_verse_2079805_5747_s

Mókus szalad....

Erdős Anna 2 napja új képet töltött fel:

Mokus_szaladdama_lovag_erdos_anna_verse_2079805_5747_s

Magyar Érdekességek - mindenhonnan 1 hete új képet töltött fel:

Agardi_laszlo_konyve_2079322_1295_s

Erdős Anna 1 hete új képet töltött fel:

Szem_a_lelek_tukreviki2018_juli23_dama_lovag_erdos_anna_verse_2076645_5454_2078917_1101_s

Erdős Anna 1 hete új képet töltött fel:

Magas_fenyofa_tetejen_dama_lovag_erdos_anna_2078915_2837_s

Erdős Anna írta 2 hete a(z) Tűz a régi laktanyában..Dáma Lovag Erdős Anna verse. képhez:

Tuz_a_regi_laktanyabandama_lovag_erdos_anna_verse_2078480_6611_s

Tűz a régi laktanyában....

Erdős Anna 2 hete új képet töltött fel:

Tuz_a_regi_laktanyabandama_lovag_erdos_anna_verse_2078480_6611_s

Erdős Anna 3 hete új képet töltött fel:

Uzenet_hanna_unokamnakdama_lovag_erdos_anna_verse_2078284_4678_s

Erdős Anna írta 3 hete a(z) Nyílik még a ciklámen virága..Dáma lovag Erdős Anna verse. képhez:

Nyilik_meg_a_ciklamen_viragadama_lovag_erdos_anna_verse_2078117_8707_s

Nyílik még a ciklámen virága....

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu