Története: a XII–XIII. század fordulóján kezdődött, amikor – feltehetően a Geur (Győr) nevű lovagtól származó – Pot ispán testvéreivel együtt birtokot adományozott a bencés szerzeteseknek. Ezen a birtokon monostort alapítottak. II. András 1208-ban jóváhagyta az adományt. Ekkor már valószínűleg állt a román stílusban épült templom, egyik külső falába ugyanis az 1206-os évszámot vésték.

Az apátságot a tatárok, majd Ottokár király vezetésével a csehek is megtámadták. 1541-től egyre több török támadás érte a monostort, a szerzetesek rövidesen elhagyták lébényi birtokaikat és Pannonhalmára költöztek. A kolostor közel száz évig lakatlanná vált.




1631-ben aztán a jezsuiták kapták meg a birtokot és az apátságot, a romos templomot helyreállították. 1683-ban újra jöttek a törökök és újra felgyújtották a templomot, a tetőszerkezet beszakadt, az eredeti boltívek megsemmisültek. 1773-ban feloszlott a jezsuita rend, a lébényi kolostor újra elnéptelenedett. A birtok a Zichy-családé lett, a templomot Lébénynek adták, s a falu plébániatemploma lett. A romos kolostorépületeket lebontották, csupán egy maradt meg közülük, ahol ma is működik a plébánia. 1841-ben tűzvész pusztította el az addigi tetőszerkezetet, a tornyokra ezután új, barokk stílusú toronysisakokat építettek és a tornyokat is megemelték egy szinttel. 1879-ben fejezték be a templom felújítását, ez volt hazánk első restaurált műemléképülete.
A lébényi templom három hajós, ugyanakkor egyszerű, áttekinthető kívül és belül is. Bazilika-szerű épület, félköríves apszissal és kisebb ablakokkal. A főhomlokzat a nyugati oldalon van: sima, egyszerű homlokzat, díszek nélkül. A fő- és mellékkapu ellenben díszes: a bélletes kaput levéldíszes oszlopfők egészítik ki a hazai román kori építészet hagyományai szerint. A főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített mása áll.

Fotó: Bábics Norbert


A lébényi templom fennállásának 800 éves évfordulóját 2006 augusztusában ünnepelte a falu apraja-nagyja. Ekkor kapott új harangot a templom.