Emlékszel még? /Sztupkayné Gabikához/

Mikor megismertelek
Még akkor kezdett a Mercy Család!
Erzsike, Miki, Te, János, Györgyi
Jolcsi ,Joli ,Suzy és a többiek…
Egy-kettőre sokasodtunk
Számolni sem lehetett!
Együtt mentünk,várt ránk sok barát
Akik értették a magyar szót,s dalát!
Örültünk minden találkozónak
Barátok sokasodtak, zenéért rajongtak
Hisz a magyar dal lelket repítette
Örült neki, s bút mindenki feledte
Ó,de jó volt,öleltük egymást
Gyógyította „apa,anya” külhoni szíveket
Jótékony szívük ölelt határokon át
S mi követtük őket, énekeltük a magyarok dalát
Megszólalt a fehér gitár,
Piros volt a szoknya
Magyar motívum a blúz,
S táncot mindenki ropta
Énekelt a zene dallamára
A”család„apraja, nagyja.
Emlékszel, hogy tudtunk nevetni
Bajba jutottakon Duna gátat menteni!
Hívó szóra megmozdult a „Család”
Együtt ünnepeltük a Mercy Rádió diadalát
Itt ölelte egymást minden énekes,zenész barát
S tisztelte a közönség taps viharát!
Aztán csend, egy tragikus reggelen
Elhalkult a zene, nincs hang figyelem!
Miki hangja nem szólalt meg újra
Összeszorult szívünk, s hullt könnyek zápora.
Alleluja szól Erzsike fájó hangja
Elnémult a fehér gitár ,nincs hangadója
De mi összeölelkezünk újra
Velünk van „Anya”, aki barátokat összefogja!
Száll a magyar dal, a magyarok dala
Szívünkben ott marad örökre Miki hangja
Vidám nevetése, jó szívének emléke
Száll a nagyvilágba gitárjának zenéje.
Szívünkben a viszontlátás reménye
Mi magyarok zenénkkel összefoghatunk
Egy a szívünk , egy a dalunk
A nagyvilágban bár hol van otthonunk!

2017.11.08. Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna verse.