Hova lett az a május ?

Gyere,üres a pad mellettem
Gyere együtt gondoljuk át
Elszálltak az évek feletted,felettem
Körülöttünk vadrózsa nyílik
Méhecskék zümmögve virágport gyűjtik
Lágyan fúj a szellő
Virágos a rét,a mező
Nap ragyog a tó tükrén
Mint,ha táncot járna megannyi tündér
Csend van,hallgatok,most beszélj
Beszélj mi bánt
Beszélj,de meg ne bánd
Mondd el miért lett vége hát

Nem rég még volt ezer remény
Szerettük egymást te meg én
Szerettük egymást sok éven át
S felépítettük életünk várát
S mégis valami elszakadt
Elszakította az erős fonalat
Szívünkbe keserűséget gyújtotta
Már szívünket nem az öröm boldogítja
Tudom a szeretet már nem a régi
Nincs már semmi,ami megvédi
Összetört szívünk fájdalmát
Visszük míg élünk tovább

De még egyszer, még is szólj
Egy ,ha fájó is,egy őszinte szót
Egy igazat,vagy sajnálkozó,vigasztalót
De őszinte legyen
A hazug szót én nem kedvelem
És én megbocsátom neked
Hogy összetörted szívemet
Meggyötörted idős,öregedő éveimet
Elvetted a tehetetlen utolsó vágyaimat
Az élni akarásomat,a szeretetedért harcomat

S lassan rájöttem vége már
Hisz lelkünkben elmúlt a nyár
Nálunk ősz van,lehull a fáról a levél
Hideg köszöntött be,kegyetlen tél
Mert szívünk jéggé fagyott
Nincs szó,ami meleget adott
S a rőzse ág tüzet nem talál
Az utolsó szikra is elhamvadt már

De látod,megint itt a május
Mint ifjúságunk tavaszán
Május volt és virágok nyíltak
Szívünk igazán szeretett
Szavaink nem hazudtak
S volt lelkünkben száz és száz remény
Ifjúságunk boldog idején
Negyvenöt május tova szállt azóta
Mi csak ülünk a padon csendben ,hallgatva
Boldog évek távoztak felettünk
Mi csendben,észrevétlenül megöregedtünk

De azt a májust ne feledd soha
Ha zajos öregségünk mostoha
Vad villámok cikáznak felettünk
Oda lett szép tervezett reményünk
Álom volt nyugodt öregségünk
Mert elengedted kezem,s elfeledted
Hogy boldog voltál velem
Hogy valaha boldogan éltünk.
A nap leáldozott nekünk !!!
Gyermekeink csillagfényünk.
Összefognak, örömet tartják bennünk.

2O13.O5.29.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna