Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
Igazságot Magyarországnak!
/Kitelepítések: 1946-47.04.12./
Kicsi voltam,s nem értettem
Mi ez a sírás, rívás, felvonulás
Mindenki csomagot cipelt,
S hullatta könny záporát
Tehervonatok zsúfolva emberrel
Gyermek visítás még itt hallik fülemben!
„Embertelen világ ez”mondta édesapám
Sírtam én is, mert nem értettem
Miért választják el apát,s fiát?
Miért-e sok könny, s mi vár ezután?
Majd jött egy másik vonat, sírtak a gyerekek
Ontották a félelem könnyét az emberek
Az állomáson megállt egy másik vonat
A szomszéd faluból jött, sok magyar
Aki nem szlovák, várja az otthon mehet
Ismét sírás, zokogás a föld itta a könnyeket
Siratták a múltjukat, otthonukat az emberek
Kitelepítettek lettek, a győztesek így döntöttek
A szegény ember hazátlan, s kisemmizett
S azután csend és néma hallgatás
Összetört életek, szívek, belső zokogás
De a kitelepített soha nem feled!
Templomban leborulva hívja reménységét az Istent
Hosszú évek szenvedő sora elosont
Lélek fájdalmasan siratja a hont
Egy remény az igazságot osztó Istenünk
Soha nem feledve, zokog a lelkük
Ó Istenem, ne adj ily sorsokat!
Édes hazám szenvedett már sokat
Mi szívünkbe szeretetet oltottál
Mégis a magyar szenved minden háborúnál!.
2019.04.12.Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna verse.
kép..net.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!