Megkérdeztem a lelki Atyát

Megkérdeztem a lelki Atyát
Mondd Te,aki lelkünkbe látsz
Mikor ébredünk fel,itt a szabadság?
Meddig tart az új korszak váltás?
Mikor mondjuk ,végre már!
Sok szenvedés után,szabadság vár!
Mikor változnak meg gondolataink?
Mikor múlnak régi szenvedéseink ?
A sok kérdésre csak hallgatott
Láttam rajta ,nagyon gondolkodott

Én forró fejjel örültem itt a változás!
Ő csendes volt,nem szólt ,várt !!
Kérdeztem,tíz,húsz évnek kell eltelnie
Érezzük szabadok vagyunk végre ??
Mennyit kell a változással a hazának szenvednie?

S a pap,okosan,lassan beszélt
Minden kérdésemet mérlegelt,átélt
Lassan mondta,s kérdezte : - szabadok?
Ez a szó,szépen hangzik,mint az érc hangja
Csak megélni más,másként mondja
Szabadság,remény,boldogság
Nincs zsarnok,nem igáz le más
A valóság,mit teszünk vele ?
Szabadság van,de nincs a népnek kenyere!
Bizony hosszú idő a változás !!!!!
Lehet harminc,negyven év,nem vitás
Mert a gondolatnak kell itt megváltoznia
S a tett,ami a gondolatot követni fogja
Egyet akarjon a nemzet,s ne csak gazdag
S nincstelen szegény legyen !
Egyet akarjon a szív és összetartás népemen!

S lelkesedésem alább hagyott !!!
Tényleg mit teszünk mi szabadok vagyunk,magyarok?
Mit teszünk,hogy a nap ránk ragyogott ???
Lesz-e egyszerre bőven kenyerünk ?
Lesz-e otthonunk,meleg szobánk,fűthetünk ?
Lesz-e földünk,ami magunknak vetünk ?
Nem szólhat bele senki,mit tesz nemzetünk !!??

Azóta az idő kereke lassan ,de eljárt
Az Atya nem élt tovább,tíz,húsz év is tova szállt
Az élet őt igazolta,nehéz a változás !
Ő a lelkekbe olvasott, látott,s nézett tovább
S mit tettünk mi,nagy szabadok ,
Loholtunk s változtunk a világgal
Eladó volt a becsület ,a szeretet !
S a pénz csillogó,csalfa remény
Kifosztva állunk a semmi peremén !
S jön a hideg,hova lesz az a sok szegény?
Kinek lakását dobra verte az új remény?
Mi lett a földjeinkkel,idegen licitálta !
Fogyunk,s bezárnak a tanyák,s falvak iskolája!

S most,megkövetlek kedves ,lelki Atyám !
Kell a szabadsághoz az a húsz, negyven év talán
Mire rádöbbent a nép ,kifosztott hazánk !
Üres a gyár udvar,ledőlt a kéménye !
Nincs a szorgalmas munkásnak kenyere !
Boldogulni akarsz,vár a nagyvilág !
Ami lelkesedés volt bennünk a szépre,jóra vágy
Elveszett valahol ,csend van,nép békés hallgatag
Mi ellenségei lettünk egymásnak hazug vezetők miatt!
S szólhatnak már a harangok,misére hívnak !
Vigyázzunk rá,nehogy a poklok kapuja nyíljanak.!!!!!!

2O13.11.O9..Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna