A háború után a vasút sorsa felõl a Földigénylõ Bizottság döntött. 50,8 km a MÁLLERD (Magyar Állami Erdõgazdaság), 5,3 km a Magyar Állami Tógazdaság, 0,3 km a Magyar Állami Magnemesítõ, 31,2 km pedig a Hansági Földmíves Szövetkezet kezelésébe került. Miután az uradalom megszûnésével a répaszállításon kívül kicsi volt az igény a vasúti szállításokra a nyugati térségben, 1949-ben egyes szakaszok lebontásáról döntöttek. Elbontották a tõzeggyári út-pomogyi út menti szakaszt Nyáras-majorig, a mekszikói leágazást, valamint az Endrédújmajor-Rábarét közötti szakaszt. Az Állami Tógazdaság kapta meg a Mekszikóban rekedt gõzmozdonyt és 100 db. lórét, amelyekkel megkezdték a nád szállítását a FHÉV mekszikói állomására. A kapuvári szakaszon a földhöz jutottak szívesen vették igénybe a kisvasutat, ezért járatokat indítottak Belsõmajor-Miklósmajor VI-os kitérõ között. Az erdészeti munkásszállítás és faanyagszállítás egy napra sem állt le. A pályaállapotok nagyon leromlottak voltak, a mentõeszközöknek mindig kéznél kellett lenniük.

1948. december 10-én a 13390/1948 Korm. rendelet állami tulajdonba vette a közforgalmú és korlátolt közforgalmú keskeny nyomtávú vasutakat. Létrehozták a Gazdasági Vasutak Fõosztályát és ettõl kezdve Gazdasági Vasutaknak (G.V.) nevezték ezen vasutakat. A Hansági (Kapuvári) G.V. a Gyõri Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat része lett. 1949-ben felújították a pályákat, és december 20-án engedélyezték a Kapuvár-Kistölgyfa közötti közforgalom megindítását. A személyszállítást két E-sorozatú kocsival kezdték meg, melyeket teherkocsikból alakítottak át. A vonóeszköz az Orenstein & Koppel motormozdony volt. 1949. december 21-én, Sztálin 70. születésnapján ünnepélyesen nyitották meg a vonalat, különjáratokkal az erre az alkalomra elkészült "70-es kitérõ"-ig. Ugyanezen évben már a répaszállítás is megindult. Két pályamesteri szakaszt szerveztek, Kapuváron és Fertõdön. 1950-ben már a vasúti menetrendben is szerepeltek a G.V. járatai a 350-es mezõben. A már említett szállítások mellé bekapcsolódott a kendergyár személy- és teherszállítása, a Fertõdi és Kistölgyfamajori Állami Gazdaságok személy, állat, mûtrágya, építõanyag szállítása, a kapuvári, késõbb a fertõdi TÜZÉP anyagforgalma. Az akkor népes majorok diákjai, ügyintézõ utasai pedig a személyszállítást éltették.

1950-ben az induló "cellulóz-program" keretében rendbe tették a Mekszikó-Nyárasmajor szakaszt, és megkezdték a nádszállítást Petõházára, majd Fertõszentmiklósra. Mekszikónál visszaépítették a nagyvasút-kisvasút keresztezõdést, melyet 1947-ben szedtek ki. Közben a feleslegessé váló szakaszokat több helyen felbontották. A személyszállítás bõvülése miatt 1951-tõl új Bak-kocsikat is vásároltak, részben a megszüntetett alföldi kisvasutaktól.