A vontatásban megjelentek a Hoffer gyártmányú mozdonyok, majd a Magomobil kéthengeres, benzinüzemû mozdony. A gõzmozdonyok a gyenge sínek, a kis sugarú ívek valamint a vízvételi lehetõség hiánya miatt ezen a szakaszon nem váltak be. A két gõzöst 1956-ban elszállították a kisvasútról. 1953 végére megérkeztek a 4 hengeres Csepel motorral felszerelt C50-es mozdonyok, melyek az utolsó üzemnapig megbízhatóan szolgálták a forgalmat. Egy 1953-as kormányhatározat alapján megindult a vasút fejlesztése. Új pályát építettek a kendergyárhoz, felújították a Kapuvár és Osli közötti pályát, új betonhidak épültek a Kis-Rábán, a Répcén és az Ikván. 1959-re már Miklósmajorig elkészült az új pálya. 1962-re végeztek a Tõzeggyár-Fertõszentmiklós közötti vágányfelújítással. 1963-ban elkészült a Kistölgyfa - Földvármajor - Gémesmajor szakasz, 1964-re pedig a Nyárasmajor-Lászlómajor szakasz.
A vasutat 1960-ban a Gazdasági Vasutak Igazgatósága megszûnése után a MÁV Szombathelyi Igazgatósága vette át. Kisebb beruházások még történtek, de a 60-as évek közepétõl lassú hanyatlásnak indult a kisvasút. 1960-ban a Gyõr-GySEV pályaudvaron lévõ hidat áttelepítették a Répcére, 1967-ben Kapuvár belterületén 23 kg/fm súlyú sínekkel újították fel a pályát. A motorizáció felgyorsulása és az útépítések megkezdõdése a Gazdasági Vasút leépüléséhez vezetett. 1967-tõl a nádgazdaság közútra helyezte a szállítást, e miatt több vonalszakaszt felszedtek. 1970-ben még megépült egy 7,7 km-es erdõgazdasági tulajdonú pálya Miklósmajor felett, de a 70-es évek közepén felgyorsult a bontás. 1972-ben megszüntették a Földvár-Rábarét-Gémesmajor vonalat, valamint a fertõszentmiklósi vasútállomásra vezetõ vágányokat is elbontották.