Discovery űrrepülőgép

A Discovery űrrepülőgép (OV-103) a három használatban lévő Space Shuttle egyike. 1984-ben repült először (STS–41–D), ez volt a harmadik amerikai űrrepülőgép és jelenleg a legidősebb. Műholdakat, űrszondákat indított, kutatórepüléseket végzett és részt vett a Nemzetközi Űrállomás építésében.
Nevét korábbi kutatóhajókról kapta, köztük a HMS Discovery, amely részt vett James Cook harmadik felfedezőútján, Henry Hudson Discovery hajója, amelyet 1610-1611-ben használtak az északnyugati átjáró keresésében, és az RRS Discovery, Robert Falcon Scott és Ernest Shackleton 1901-1904-es antarktiszi expedíciójának hajója. A Discovery űrrepülőgéppel indították az Ulysses űrszondát, három TDRS műholdat, a Hubble-űrtávcsövet és ezzel végezték a második és harmadik karbantartó repülést a Hubble-nél. Az 1986-os Challenger-katasztrófa és a 2003-as Columbia-katasztrófa után a Discovery végezte el az első próbarepülést. 1998 októberében a Discovery fedélzetén utazott John Glenn, az első amerikai Föld körüli pályán és akkor 77 évesen a világ legidősebb űrhajósa. A Discovery szolgálata a 2011. március 9-én történt sikeres leszállással befejeződött
Repülések
A Discovery űrrepülőgép 2006 júliusáig 35-ször repült, 309,39 napot töltött az űrben, 4764 keringést végzett és összesen 206 019 288 km-t repült. A Discovery hajtotta végre a legtöbb különálló repülést az összes eddigi űrhajó közül és ezt valószínűleg még sokáig megtartja, egyetlen tervezés alatt álló űreszköz élettartama sem több 10 repülésnél.
STS–41–D
1984. augusztus 30-án két távközlési műholddal a fedélzetén indították első útjára a Discoveryt. A küldetés sikerrel végződött.
STS-114
2005. július 26-án a Discovery megkezdte az STS-114 küldetést a Nemzetközi Űrállomáshoz, amely az első volt a Columbia-katasztrófa után. Az indításkor készült felvételeken látszik, hogy a külső üzemanyagtartályról egy szigetelődarab válik le, de nem éri el az orbitert. A probléma felfedezése után a NASA újra felfüggesztette az űrrepülőgépek további repüléseit, amíg meg nem találják a hiba okát. A küldetés alatt az űrhajósok egy űrsétán eltávolítottak egy réskitöltő elemet az orrrészről.
A Discovery visszatérését 2005. augusztus 7-re tervezték, de a küldetést a rossz időjárás miatt meg kellett hosszabbítani. Végül augusztus 9-én szállt le az Edwards-légibázison, 9,3 millió km-es repülés után.
STS-121
Az STS-121 volt a második próbarepülés a Columbia-katasztrófa után és a Space Shuttle 115. repülése. Eredetileg az Atlantis kellett volna repüljön a Nemzetközi Űrállomásra, de az STS-114-en leváló szigetelődarab miatt az STS-121 repülését 2006 júliusára halasztották és a NASA a Discovery mellett döntött.
Az indításra 2006. július 4-én került sor. A fedélzeten volt az olasz építésű Leonardo utánpótlást szállító modul és Thomas Reiter európai űrhajós, aki az orosz Pavel Vinogradov és az amerikai Jeffrey Williams mellett a Nemzetközi Űrállomás akkori személyzetének harmadik tagja. A Discovery 2006. július 17-én szállt le sikeresen a Kennedy Űrközpontba.
STS-133
A Discovery 2011. február 26-án dokkolt a Nemzetközi Űrállomáshoz. Ezzel először csatlakozott egyszerre négy különböző űrügynökség járműve a Nemzetközi Űrállomáshoz . Az amerikai űrrepülőgépen kívül két orosz Szojuz űrhajó, valamint egy-egy orosz, japán és európai, ember nélküli teherűrhajó volt az űrállomáson. Az STS–133 a Discovery űrrepülőgép végső repülése volt.