video1.0Network.huhttp://network.hu/San Marino-saját felvételekkiralywiskyhttp://network.hu/kiralywisky<object width="424" height="345"><param name="movie" value="http://sopron.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=275247&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://sopron.network.hu" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed src="http://sopron.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=275247&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://sopron.network.hu" width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" /></object>424345251San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia–Romagna és Marche régiók határán. Domborzatát az Appenninek uralják. A legmagasabb pont a Monte Titano, 749 méter. Vízfelülettel az ország nem rendelkezik.
Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal és enyhe telekkel.
San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és a Vatikán kisebb nála.
San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben (más források pontosítanak: Rab szigetéről származott), és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa (ő maga is keresztény volt). Őt tekintik a San Marinó-iak a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).
A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. Napoléon Bonaparte tábornok 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította.
Időközben átalakult az állam politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitani Reggenti) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.
Az I. világháborúban Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat Ausztria-Magyarországnak, San Marino pedig 1915. június 3-án.
A II. világháborúban San Marino először hadat üzent Nagy-Britanniának. Olaszország kapitulációjakor kinyilvánította semlegességét, 1944. szeptember 21-én pedig hadat üzent Németországnak.
San Marinóban működött a világ egyik legelső demokratikusan választott kommunista kormánya 1945-től 1957-ig. San Marino volt a világ legkisebb köztársasága 301-től 1968-ig. Akkor lett Nauru független.
San Marino az Európa Tanács tagja lett 1988-ban, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 1992-ben lépett be. Nem tagja az Európai Uniónak.
San Marino parlamentáris köztársaság, 1244-ben alkotott köztársasági alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon.
Lakossága: 28 400 fő (2003)
Népsűrűség: 464 fő/km2
Népességnövekedés: 1,6%
Születéskor várható élettartam:
férfiak – 77 év, nők – 85 év
Városi lakosság aránya: kb. 95%
===================================7http://vds.network.hu/clubvideo/2/7/5/_/275247_39172_4.jpg8060275247