Készülődés az ünnepekre: Advent negyedik vasárnapja Régi idők karácsonya

A karácsonyfa
A karácsonyfa ma szerves része a szeretet ünnepének, sokfélét lehet kapni: kicsit, nagyot, lucfenyőt, ezüstfenyőt, vágott fenyőt vagy „gyökereset”. 

A karácsonyfa állítása csak az 1800-as évek elejétől indult el hódító útjára Magyarországon, német telepesek közvetítésével, akik magukkal hozták ezt az anyaországukból. A német területekre pedig a 30 éves háború (1618-1648) idején jutott el ez a szokás, méghozzá Skandináviából. Nálunk eleinte csak a nemesség, majd később a polgárság és a parasztság körében lett népszerű a karácsonyfa. 
Régi néphagyomány volt azonban a karácsonyi életfa állítása, mely az évről-évre megújuló természet jelképe volt. Leggyakrabban fenyőágat használtak, de készült életfa rozmaringból, borókából vagy akár nyárfaágból is, melyet a mestergerendára erősítettek fel. 
A karácsonyfát az éj leple alatt a szülők vagy az idősebb testvérek díszítették fel, hagyományosan szalmából készült díszekkel, dióval, almával, mézeskaláccsal. Gyertyákat csak jóval később használtak díszítésre. 


Az ünnepi asztal 
Karácsony napján, amikor az Esthajnalcsillag feljött az égre, következhetett a karácsonyi vacsora. Minden munkát el kellett végezni a vacsora előtt: megetetni az állatokat, összevágni a fát, mert december 25-én nem volt szabad dolgozni. A háziasszony egy nagy fehér abrosszal terítette le az asztalt, és minden ételt kikészített az asztalra, mert az ünnepi vacsorát régen felállás nélkül kellett elkölteni. Előtte azonban a házigazdának el kellett ijesztenie a gonosz szellemeket, ezért kint az udvaron a levegőbe lőtt. Az imádság után mézbe mártott diót és fokhagymát ettek, hogy ezzel is távol tartsák a gonosz szellemeket. 
A hagyományos karácsonyi étel a disznóhús volt, mivel a néphiedelem szerint a disznó „előre túr”, azaz a fejlődést szimbolizálja, ellentétben a szárnyasokkal, akik „hátra kaparnak”, ami rossz előjel. Az ünnepi asztalon megtalálható volt a töltött káposzta is. A bab, a lencse, a borsó, tök, a mák és a hal a gazdagságot jelképezte, az alma pedig a családi összetartozást. Mai napig sok családban annyi szeletre vágják fel a karácsonyi vacsorán az almát, ahányan vannak, hogy jövőre is legalább ugyanennyien üljék körül az asztalt. 


Betlehemezés
Karácsonykor került sor a betlehemezésre is. Ilyenkor a gyereket házról-házra járva adták elő a bibliai történetet. A betlehemes játékok hagyományos szereplői a pásztorok, az angyalok, Kisjézus, Mária és József. Számos változata maradt fenn, az egész Kárpát-medencében elterjedt volt.  Énekelték a gyerekek, eljátszották a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, átadták jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelték őket. 


A szaloncukor
A szaloncukor elmaradhatatlan kelléke a karácsonyfa díszítésének. Ma már sokfélét lehet vásárolni belőle, régen azonban a cukrászdák kézzel készítették. Igazi hagyománnyá csak nálunk vált. A reformkorban jött divatba a karácsonyfa állítása a szalonban, azaz a fogadószobában, így lett a csemege neve a szaloncukor! Jókai „szalonczukkedli”-nek hívta, a magyar változat a német Salonzuckerl szóból keletkezett. 
A kész cukrokat és bonbonokat színes sztaniolpapírokba csomagolták, angyalkákat ragasztottak a csomagolásra, és már készen is volt a szaloncukor. Számos recept maradt ránk, melyek alapján akár házilag is készíthetünk szaloncukrot karácsonyra. A budapesti Vendéglátóipari Múzeumban megnézhetjük azt is, milyen gépet használtak a csomagolásra, és hogy hogyan lett rojtos a fehér papír!