A magyar néphagyomány  kétféle Lucát ismer: ajóságost és a boszorkányost. Az e napon ünnepelt szentet az egyház is legendabéli alaknak tartja ( ezért a szentek közül is kiebrudalta),  mint jelkép igen érdekes. Luca akkor lett keresztény, mikor ez még elég életveszélyes vállalkozás volt. Főleg, hogy közölte pogány vőlegényével:  nem megy hozzá,  mert apáca életet akar élni.  A kikosarazott fiatalember nem talált jobb módszert a hölgy szívének meghódítására, minthogy följelentse a hatóságoknál. Miután Lucia jottányit sem változtatott az elhatározásán, a helytartó bordélyba akarta vitetni. Akarta, de nem tudta, mivel Lucia teste úgy elnehezült (?), hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a kor szokásainak megfelelően megkínozták, ennek részletezésétől el is tekintek.

Luca jellemzője egy tál, benne két szem, ez  elég furcsa dolog. Ennek  is van azonban magyarázata. A Luca név  a LUX azaz fény szóból ered,  „szeme világa, szeme fénye"  kifejezéseket meg mind ismerjük. A  halottakért is így imádkoztak: Lux perpetua tuceat eis ( „Az örök világosság fényeskedjék nékik"). Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók  és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.

 Luca napja eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része  volt.  

A  néphagyományban   tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett  ott van a rettegett, banyaszerű „Luca", „luca-puca", „lucaasszony". Őboszorkány,  aki  a napfordulatot megelőző téli sötétség  szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan  a gonoszok, varázserővel bírók „munkaideje", akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon egyre  aktívabban tevékenykedhetnek.

 A néphit szerinti Luca névnapján tilos sok asszonyi munka:fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés. Aki megszegi e tilalmat, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Ezzel kapcsolatban sok monda ismert.

Íme egy, hogy ma egyikőnk se mosson: Luca napján egy asszony mosott. Amikor rászóltak, így felelt: Ó, mire Luca-puca eljön, én hatszor kimosok!  Ezt persze csak szerette volna, mert azon nyomban kővé vált.

A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új  esztendőrevonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás  - mert az szinte mindig van.

Országszerte  szokás volt a legények kotyolása.  Először is a legények olyan hosszú gerendát  vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba.  Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a  kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és  nem volt szabad közbeszólni sem , mert akkor megtörik a varázslat! Ezek ugyanis termékenységvarázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben.

Kotyolók láthatóak a képen.

Íme egy kotyoló vers:

Íme egy kotyolóvers  felnőtt olvasóknak:

Kitty-kotty, kitty-kotty, Annyi csirkéjük legyen kendteknek, Ahány csillag van az égen, Ahány fűszál van a földön.

Kitty-kotty, kitty-kotty, Száz malacot egy ólba.

Úgy álljon a kendtek fúrója, fejszéje a nyelibe,

Mint az én pajtásom ............... a tUvibe.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora csöcse legyen a kendetek lányának, Mint a szakajtó, mint a bugyogós korsó.

Kitty-kotty, kitty-kotty.

Akkora legyen a segge neki

Amikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondva: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát. ..” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.

Néhol Luca napján férfiak acélt vittek és így  „lucáztak”:

„Jó napot! Hoztam maguknak acélt, Hogy fazekaik, táljaik ne törjenek kancáik, teheneik elljenek.

Ahány verebük van, annyi fiút a lányuknak, Ahány tányérjuk van, annyi szeretőt a lányuknak, Ahány bicskájuk van, annyi kérőt a lányuknak!”

Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan  tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig balkézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőről.

Máshol a gazdasszony levetkőzött  egy ingre, háttal beiramodott  az ólba, s a tyúkokat sorba leverte a helyükről.

A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „ dögöljön meg a szomszéd tehene is " logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni.

 E  praktikák között különleges hely illeti meg alucakalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Egy nap egy hónapnak felel meg.  Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő  mágikus tizenkét nap jelentőségét.

Ez alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke", melyről a karácsonyesti éjféli misén a  lokális „lucákat" ismerhetni föl abból a célból, hogy leszámoljanak a leleplezett banyákkal.

Népszerű  a  „lucabúza"   hajtatása  Lucától karácsonyig . Ekkor  egy  kis tálban  búzát csíráztatunk.  A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára. A  „ lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt .

A Luca napitizenketted varázsló- és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget. (A 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenketted­nek nevezzük.) Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette, úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra.  A Gergely-­féle naptárreform előtt ugyanis  Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap. A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például  a lucaszék elkészítésével. hiszen ezgonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának.  Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben  efféléket mondogattak: 'A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!'

 Luca kultusza sok vidéken igen jelentős!

Képzeljük csak el,  a messzi északon,  mostanság a nappal  néhány órányi derengést jelent, december 13-án kora hajnalban a leányok fehér ruhát öltenek. Fejükre égő gyertyakoszorút tesznek ( a tűzoltók mind készen állnak a bevetésre), és énekszóval ébresztik kora hajnalban a szendergő  szüleiket.

 Lombardiában Mikulás helyett Luca az ajándékozó!  A Luca napot megelőző napokban a gyerekek levelet írnak az ajándékok listájával, majd az ajtókra, ablakokra szénából készült csokrokat függesztenek ki, hogy Luca szamarát megetessék, miközben az ajándékokat szétosztja a gyerekek közt. December 12. és 13. közötti éjszakán körbe jár szamara hátán  és megajándékozza a gyerekeket.  A  gyerekek egy kis csészében  tejet meg egy kis kekszet tesznek ki neki az ablakba.