A mindenszentek keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén, más egyházakban más napokon tartanak az elhunyt igaz emberek tiszteletére. Ezt követi a halottak napja, estéjét, halottak estéjének (vigíliájának) is nevezik. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat sok helyütt másként gyakorolják.

Mindenszentek ünnepe keleten alakult ki, a római birodalom keleti részében. Bizánc az, amelyik megfogalmazza azt az igényt, hogy azokról a szentekről, vértanúkról, hitvallókról is megemlékezzenek a templomokban, akikről esetleg maga az egyház sem tud. Névtelenek, vagy éppen nagyon is van nevük, de olyan sokan vannak, hogy az év 365 napja nem elég az ő felemlítésükre. A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére, de nem engedték, hogy a templomot a császárnének szenteljék, ezért Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

A római katolikusoknál november 1-jén tartják a főünnepet. A mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje”). A házaknál töklámpások világítanak,a gyerekek lehetőleg horrorisztikus jelmezbe öltözve házról-házra járnak és „trick or treat“, azaz édességet vagy megviccelunk jelszóval gyűjtik a cukorkákat, csokoládékat. Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How "For All the Saints" („Minden szenteknek”) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

Sok európai országban - köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

A magyar nép kalendárium szerint Szent Márton napján (október 31.) választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”. Több népszokás csatlakozik hozzá, van, ahol kenyeret sütnek a szegényeknek („Isten-lepénye”, „halottak lepénye”), külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek, november 3-án pedig engesztelő körmenetet tartanak.