Íme néhány a különbözõ történetekbõl:

Valentin római pap volt, aki Claudius

császár üldöztetése alatt vértanúként halt

meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben.

Valentin fiatal keresztényként élt a

keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért

elfogták és börtönbe zárták, majd halálra

verték 269. február 14-én. Amíg börtönben

volt a legenda szerint üzeneteket küldött a

barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!"

és "Szeretlek benneteket!"

Egy másik történet szerint i.sz. 270-ben

egy Valentin nevű katolikus pap

lelkészkedett Rómában. Ebben az időben

tiltotta meg II. Claudius uralkodó a fiatal

férfiaknak, hogy megnősüljenek, mert úgy

gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb

katonák válnak, mint azokból, akiknek

feleségük és családjuk van. Amilyen

romantikus férfi volt Valentin, felismerte

, hogy ez a döntés mennyire káros a fiatal

férfiak számára és ezzel a határozattal csak

nőni fog a titokban kötött házasságok

száma. Amikor Claudius rájött, hogy a pap a

döntést ellenzi, bebörtönözte. Valentin a

börtönben barátságot kötött a börtönõr

lányával. A legenda szerint imájával

gyógyította meg a lányt, és kivégzésének

napján üzenetet írt neki, amit így írt alá:

"A Te Valentinod".

A tudományos megközelítés szerint a rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezõje volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nõk belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belõle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sõt gyakran egész évben együtt maradtak.

Valentin nap azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint késõbb sokan összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idõk során a két hiedelem összefonódott, melynek eredményeképpen 

Szent Valentinra úgy emlékezünk, mint a

szerelmesek védõszentjére.

Ugyan Magyarországon csak a 90-es évek

elején vált népszerűvé e nap

megünneplése, az angolok ezt már 1446

óta teszik.Náluk az 1700-as években

divatossá váltak a Valentin-verseskötetek, a

19. században pedig már üdvözlőkártyákat

is küldtek egymásnak az emberek. Nem

meglepő tehát, hogy február 14-én szerte a

világon ma is sok szerelmes megünnepli a

szerelmesek napját.

......................................................................................................................................................

Bálint nap:

Szent Bálint napján (Február 14-én) tartják

főleg az angolszász

országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's

Day) ünnepét, amely Magyarországon az

angol név közvetlen átvétele miatt sokak

számára mint Valentin-nap vált ismertté és

az utóbbi másfél évtizedben népszerűvé.

Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete

az idegen elnevezés elterjedése miatt

Magyarországon elhomályosult)

a szerelmesek megajándékozzák

szerelmüket.

A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni

(akkori nevén Interamna) püspöke a 14.

században a jegyesek és

fiatal házasok védőszentjévé

vált Angliában ésFranciaországban. Ennek

a szentről elterjedt egyik történet képezte az

alapját. Eszerint mielőtt keresztény

hite miatt II. Claudius császár idején

kivégezték, Bálint a hite erejével a

börtönőre vak leányának visszaadta a

látását. Mielőtt – a hagyomány szerint

– február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet

küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te

Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés

eredetének leggyakoribb magyarázata. A

legenda szerint a püspök a szerelmeseket a

keresztény szokások szerint megeskette

egymással, köztük katonákat is, akiknek az

akkori császári parancsok értelmében nem

lett volna szabad házasságra lépni. A friss

házaspárokat megajándékozta kertje

virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy

ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.

A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező

eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint

égi vőlegénynek a megérkezése az égi

esküvőre. A római-katolikus naptárnak

(Calendarium_Romanum_Generale) az

1970-es évi reformjakor e szent és

emléknapja az előírt egyházi liturgiából

eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg

bizonyítható szaloniki születésű szent

testvérpár, Konstantin-Cirill (+ Róma,

869.február 14) és Szent Metód liturgikus ünnepének. 

Ennek a napnak a népszerűsége a

virágkereskedésnek és különösen az ezt

szolgáló reklámoknak köszönhetően

megnövekedett. A napot átszövi sok

hagyomány, ugyanúgy mint az 1990-es

években népszerűvé lett, az USA-ból és

Írországból importált Halloweennek.

 .................................................................

.................................................................