A saját szemszögéből nézve

Jolán, Jolán! Mán többsző' megbántam, hogy örökre választottalak egyszemélyes ellenőrző szervemmé. Ne ingassad a fejedet, ezt a egyszemélyes dógot a hazugládába hallottam, akkó meg monhatom. Szóval igencsak nehezteltem tennap, amikó megakadályoztá a szabad nézegetésembe, kikapcsótad a ládát. Ne vágjál már illen csodálkozó képet, nem mondom má' többsző, hogy a hazugládábó tanútam ezeket az új szókat.
Úgy montad, nem egy vén marhának való a ruhátlan fiatal mucus bámulása, amikó arró a hosszhajuró ippeg leesett a bögyfogója. A negyven évünk alatt rólad, csak sötétbe esett le, de akkó is véletlenű, hát mér bűn ha végtére egyszer látni is akarom, millen az amit simogattam, a többi részletrő, meg ezek se mutatnak semmit. Ma meg a híradókat néztem, oszt olyat láttam, hogy úgy tisztességesen elkanyarítottam, erre megen kikapcsótad, mer' csúnyán káromkodok. Hát persze, hogy káromkodik az ember, amikó nem tuggya mellik a valódi, háromba is ugyanaz a beszél egyszerre, és egyformát is mond. Most meg minek nevetel, nem olyan vicces az ha má' nézni is úgy kell ahogy te akarod, még jó, hogy nem osztol ki büntetéseket, ha rajtafogol a nézésen, meg a hallgatáson.
Hát figyelmezzen kend! Nem vagyok a maga ellenőrző micsodája, tőlem azt nézhetne amit akar, csak a bajtól akarom védeni, ha a híradókon felidegeskedik, megnő vérnyomása, azt nem győzöm a csökkentővel, a csillapítást. Emlékezzen csak, ha a ruhátlan mucusokat nézegeti, jócskán felizgatja magát, oszt egész éjjel aztat hallgatom, hogy csinájjak valamit, mer' fájdalmai vannak. Bezzeg fiatalon, még magának vót a mániája, hogy a tiszta szobába szeretgessük egymást, ott meg nem vót villany, télen meg felöltözve is fáztunk a dunna alatt, mer' kemence se vót, de akkó' nem tiltakozott a sötétség meg a bögytartóm miatt. Rájöttek már, mások is, hogy az igénytelenebb nézőket rá kell szoktatni a művészi alkotások szeretetére, a silány műsorok helyett. Én is nézem ám a hazugládát, oszt én is tanulok új szókat, nem csak kend.
Jolán, Jolán! Nehogy má' te mongyad meg, hogy ki az igénytelen, azt is megé l tünk má' egyszer, a nevelős világot, szeminárium vót a neve. Annak meg örüjjé, ha felizgatom magamat a csupasz macákon, mer' akko' talán neked is eszedbe jut, hogy olyankor mit is kéne csinyáni, a távkapcsógató nyomogatása helyett!