A szeretett város magyar maradt, szembe kellett azonban nézni a nehézségekkel: Lezárt határok, menekültek, munkanélküliség. A polgármester fő törekvése a gazdasági élet újraindítása volt. Megerősödésével elindultak a közmunkák, az építkezések, amelyek munkaalkalmat jelentettek a lakosság számára.

Eredményesen képviselte a város érdekeit országos fórumokon, segítette ebben a népszavazás idején kivívott országos ismertsége és tekintélye. Megpróbálta a népszavazás erkölcsi sikerét gazdaságilag is kamatoztatni, pénzt szerezni a városi beruházásokra. Ez nem mindig, és nem a kívánt mértékben sikerült, mégis, hozzájárult Sopron két háború közötti fejlődéséhez.

Stratégiai elképzelései közé tartozott a természeti szépségeken alapuló idegenforgalom fejlesztése. Felismerte, hogy a divatos üdülőhelyek határokon túlra kerülésével Sopron nagy lehetőséget kapott. Szállodák, panziók épültek, elindultak a filléres vonatok. Az idegenforgalom a város egyik fő bevételi forrása lett.

Politikájának fontos eleme volt Sopron iskolaváros jellegének erősítése. Az alsó és középfokú iskolák mellett nagy hangsúlyt helyezett a felsőoktatási intézmények letelepítésére. Az akadémia után 1923 novemberében nyitotta meg kapuit az Evangélikus Teológia, amely hét évvel később impozáns épületbe költözhetett a Deák téren.

Thurner Mihály polgármestersége alatt Sopron nem csak az iskolák, hanem a kultúra, a tudomány, a művészetek városa is lett, s ebben személyes elkötelezettségének kiemelkedő szerep jutott. A nehéz idők ellenére támogatásával történeti kiadványok hosszú sora jelent meg. A régi hagyományt felelevenítve városi ösztöndíjjal tanulhattak a tehetséges városi fiatalok. Beszámolójukat egy kötetlen beszélgetés keretében személyesen a polgármesternek tették meg.

1941 májusában Thurner Mihály nyugdíjazását kérte. A háború után persona non grata lett, megfosztották díszpolgárságától, az igazolóbizottság állásvesztésre ítélte. Iratait rendezgetni járt be a levéltárba, amíg lehetett. A város lakosai, polgárai azonban a megalázás és az elfelejtés éveiben is tudták, ki volt és mit csinált.

Csaknem 50 évnek kellett eltelnie, mire Thurner Mihály élete, munkásságának megítélése a helyére került, érdemeit a város szolgálatában végre hivatalosan is elismerték. Utolsó életben maradt fia, Ferenc még megélhette édesapja rehabilitálását. Azóta már ő is itt pihen, szülei mellett.
Thurner Mihály személye, tettei ma különösen aktuálisak. Arra buzdítanak, hogy minden helyzetben, a legnehezebben is van mód az okos tervezésre, a határozott cselekvésre, a továbblépésre. A napi gondok viharain átvergődve a jövőnek kell tervezni, és a jó elképzeléseket következetesen végig kell vinni.