Mint arról már egy korábbi Dunántúli Harangszóban részletesen beszámoltunk, az első, a katolikusokkal közösen használt temetőt 1674-ben el kellett hagyni az evangélikusoknak. Az új temető létesítésére a mai Líceum mögötti területen nyílott lehetőség. Az ide temetettek között nagyon sokan jómódú soproni, és Ausztriából a hitük miatt Sopronba letelepedett előkelő polgárok is voltak, akik számára kripták készültek, s a kripták márványtábláin díszes és bőséges fel-iratok örökítették meg viselt városi, megyei hivatalukat. A temető 1886. novemberi felszámolása után e díszes sír-emlékek a Városi Múzeum udvarára kerültek. A Balfi útra átköltözött temető ékessége lett az úgynevezett Gálffy-kripta, amely rendeltetése szerint nemcsak a Gálffy család és számos lelkész temetkezési helyéül, de szószékül is szolgált az el-hunytak temetése alkalmán mondott igehirdetésnek. Az új temető megnyitása utáni évben a jómódú Lenck család vásárolt meg egy részt a temető területéből, s építette meg 1887-ben a nagyon szép mauzóleumot. Húsz évnek kellett eltelnie, hogy meg-épüljön a ma is használt ravatalozó kápolna, amelynek fel-avatását 1906. november 1-jén Gyurátz Ferenc püspök végez-te. A szép, Krisztus mennybemenetelét ábrázoló oltárkép elkészítésére Hauser Károly ny. iskolai tanár kapott megbízást. A kápolna nagyon szükséges felújítására 2004-ben került sor. Istentisztelet keretében történt felavatását december 18-án Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte. Temetőnk 1997-től egyúttal a város új köztemetője is lett. Itt van a második világháború soproni áldozatainak síremléke mellett az újonnan létesített kolumbárium is, számos elhunyt testvérünk urnájával.