A Kecske-templom a soproni Fő tér déli oldalán áll. A ferences szerzetesek a város központjában először kolostorukat építették fel, majd 1280 körül szentmargitai faragott kőből emelték templomukat, a magyar kora gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotását. Hajóboltozata és orgonakarzata a 15. század közepén épült; berendezése barokk.




J e l l e g e : A Fõ tér közepén szabadon álló barokk emlékmû. A magyarországi barokk szobrászat egyik legjelentékenyebb alkotása. Itt alkalmazták elõször külsõ szobornál a csavart oszlopot. A mû korábbi a hasonló magyarországi és ausztriai emlékmûveknél.

T ö r t é n e t e : 1695. április 11-én Kollonich gyõri püspök megjelent a városi közgyûlésen és német nyelven bejelentést tett a szobor felállítására vonatkozóan, melyre a protestáns többségû közgyûlés válaszolt. Ezenkívül a tanácsjegyzõkönyvekben 1700 körül csak egy helyen kerül említésre a készülõ szobor : 1697-ben egy ács panaszt tett Leitner Szervác szobrász ellen. Szavaiból csak annyi következik, hogy az oszlopnak a vároaba való bevitele körül tevékenykedett Leitner, de hogy az egész az õ mûve volna, ebbõl nem világlik ki. Az a körülmény, hogy Kollonich tervrajzot mutat be, arra enged következtetni, hogy azt nem Sopronban terveztette meg; hanem esetleg Kismartonban, a hercegi udvarban, vagy Bécsben. Leitner képességei ismert munkái azerint a feladat kivitelére nem voltak alkalmasak. Egyébként sem muködhetett akkoriban szobrász a kõfaragók területén: Valószínû, hogy nem egy mester dolgozott a mûvön. Így a kisebb nõi szentek alakja minõségben meglehetõsen elüt a nagyobbaktól, és Nepomuki Szent János szerepeltetése nagyon korai. Ez az alak talán késõbbi idõbõl származik. A helyi krónikák és feliratos táblák szerint a szobor 1701-re készült el. A város leírásai a XVIII. században dicsérõen emlékeznek meg róla. Értékének tudatában, amikor javításra szorul, a tanács kinyomoztatja, hogy a fenntartásra szolgáló alapítvány, amelyet Thököly Katalin harmadik férje, Löwenburg Jakab létesített, nincs meg. 1796-ban saját költségén állíttatja helyre, mert "nagyon mûvészi munka" . A munkát Mnych János szobrászra bízzák, aki 509 ft és 24 krajcárért el is végzi . 1811-ben Wakh Mihály köfaragó dolgozik a mûvön a város megbízásából . A következõ helyreállítás 1847-ben, majd 1885-ben és 1911-ben volt. 1952-ben Szakál Ernõ szobrász restaurálta.