A német területről indult hitújítás hatása a 16. század 20-as éveitől jelentkezett hazánkban. Sopron megye leghatalmasabb földesura, Nádasdy Tamás birtokain a 16. század közepétől sorra tűntek fel az új tanokat hirdető prédikátorok. Az 1570-es évek adóösszeírásai szerint a környék falvainak nagy részében katolikus plébános helyett evangélikus lelkészek látták el az isteni szolgálatot. A római katolikus egyház híveinek nagy részét elveszítette. Az 1580-as évekre Sopron vármegye lakossága, beleértve a két legjelentősebb egyházi birtokot, a győri püspök, valamint a csornai premontrei prépostság úrbéres falvait is, jórészt protestánssá vált.

1643-ban Nádasdy Ferenc katolizált, és vele együtt a hatalmas Nádasdy dominium is visszatért a katolikus egyház kebelébe. Szinte azonnal megindult a térítés, a templomok, iskolák, temetők stb. visszavétele. Ennek ellenére 1748-ban még mindig az írják Hövejről, hogy a lakosok egy része lutheránus, más része katolikus.

Az államvallássá lett katolicizmus térhódításával fellendült a katolikus építőtevékenység is. A győri püspök-ség 1748. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint Hövejen még nem volt templom. 1760-ban a község kö-nyörgő levélben fordult a megyéspüspökhöz, hogy „más helységek példájára, a főtisztelendő és kiváló csornai prépost úr által kijelölt helyen egy kápolnát építhessenek, ahol lelki üdvösségükért szentmiséket mutatnának be”. A püspöki jóváhagyás után a kápolnát egy év alatt tető alá hozták, és a Szentháromság tiszteletére felszentelték.

1765-ben, Zichy Ferenc megyéspüspök idejében, Himod és Hövej fiókegyházakat leválasztották a csapodi plébániáról. Himodot a püspök plébániai rangra emelte, Hövejt pedig mint filiát rendelte alá. Az újonnan felállí-tott plébánia első egyházlátogatási jegyzőkönyvében pontos leírás olvasható a höveji templomról. Eszerint a szentegyház fala és boltozata égetett téglából való. Belseje tágas, 250 személy befogadására alkalmas, a kóruson további 50 ember fér el. Sem sekrestyéje, sem pedig az egyházi ruhák tárolására szolgáló szekrénye nem volt. Az oltár egy időben készült a tabernákulummal és a Szentháromságot ábrázoló oltárképpel. A karzaton még nem volt orgona. 1761-ben készült, vörösre festett szószékét megfelelőnek ítélte a vizitátor. A templomnak akkor még nem volt tornya, az egyetlen ötvenfontos harang öntésének körülményeire, illetve fölszentelésére nem emlékeztek. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a filiális templom a legszükségesebb kegyszerekkel és paramentumokkal el volt látva.
1794-ben a templomhoz tornyot építettek. Feltehetően e bővítés idején emelték a sekrestyét és a bejárat előtti oromzatos szélfogót, a „cillá”-t. A templom tetőzetét abban az időben fazsindely fedte. Az átépített templomot Lavrics, mihályi plébános, kerületi esperes áldotta meg.