Első versem megjelenése.
/ Elbeszélő költemény:1958./
Vörös József tanárom emlékére/

Mosonszentjánosi iskolánk ajándéka
Egy utolsó, közös kirándulás
Eger várát most mi ostromoltuk
Örült a látványnak a sok diák

Gárdonyi Géza sírjánál ültem egy padon
„Pajtás” újságot lengetve
Szaladt felém a sokadalom
S én néztem rájuk meglepve

„Megjelent a versed”! kiáltozták
S körül vettek, s olvasták.
Vörös tanár úr műve volt ez a meglepetés
Versemet újsághoz küldte, s ezért e megjelenés

„Kering az osztály körülöttem „
S én könnyeimmel küzdve néztem
S ott a sírnál megfogadtatta velem
Bármerre visz, sorsom útja,életem
Az írást folytatom, az embereket így segítem.

S elmúltak az évek,hatvan is egymás után
Műszakira alakult pályám,más sorokat írtam ezután.
A sorssom útjait bejártam
Bizony messze vitt utam…

Mikor visszatértem a tanár úr kedvesen fogadott
Számon kérte tőlem a harmincöt éve adott feladatot
Én szégyenkezve álltam, nem is tehettem mást
Megfogadtam most igazán folytatom az írást!

„ Írj” mondta halkuló hangon /Ez az utolsó napja volt/
„Írj az embereknek szépet, vigaszt adót!”
„De csak emelt fővel, se jobbra, se ballra ne lépj!
Írj, s egyenes legyen a gerinc és a derék!”

Azóta is írom verseim sorát
Nem feledve soha az igaz magyar tanárt
Könyveimmel megvigasztalnám szegényt
Már csak a csillagok honából nézi,
nem adtam fel a reményt!

S írom soraim úgy üzenet képen
Hol örömtől, hol bánattól hullik könnyem
Írom verseim igaz hittel
Örüljön Ő is, mert bízott bennem.

Dáma Lovag Erdős Anna.
2018.10.10.Mosonmagyaróvár.