II. Rákóczi Ferencre emlékezve
/Rákóczi szabadságharc kitörésének
3OO.évfordulóján/
Gondolataim a múltban járnak
Dicső vezéréről a magyar hazának
Kuruc vitézeivel a labancok ellen
Mily nagy csatát vívott a nagy fejedelem !
Haza és szabadság jelszót tűzte zászlajára
Kész volt meghalni,hogy eljöjjön
A haza szabadsága !
Szabadságért dobogott
Nemes szíve lelke
Kuruc vitézeit a szabadságért harcba vitte
Győztes csatahelyek emlékeznek rája
Kuruc fejedelem hősi harcára !

Majd elbukott a szabadság harca
Béke kévét oldta
Bujdosó lett a hős
Nem volt magyar föld,hova fejét lehajtja
Így ment el mindenki,ki hazáját védi
Csatában,vagy szóban igazát nem leli !
Talán a nappal üzent hazájának
Talán az alacsonyan szálló fecske párnak
Sóhaját magyarhonba vigyék
Lesz még magyarjaim remény !
Száműzve,kivetve élte életét
Kertjében török földben
Magyar rózsa nyitotta kelyhét

Mint vérben úszó vörös korong
A Márvány tengeren
Úgy kel fel a nap
Távol a hazától keleten
Rodostóban jártam Fejedelem útját követve
Velem volt a tisztelet,gondolván tetteire
Lehajtottam fejem,búsan álltam
Mily nagy magyar hazafi nyomdokain jártam !
Virágok,kokárdák,nemzeti zászló
Zarándok helyen tisztelet a jelszó
Méltón jegyezve fel a csillagokban
Édes hazánk igaz történelme
II. Rákóczi Ferenc kuruc vezér tettei
Nincs,soha nem lesz elfeledve !
Mert áll még a hős háza
Nyílik még virága
Van még remény
A magyar haza feltámadására !
M.óvár.2OO3..Dáma-Lovag Erdős Anna