+ Dr. Jáki Ferenc verse

Megkérdeztem

Megkérdeztem a lángoló napot,
gondolt-e már a végső robbanásra
Nem válaszolt,mert épp kék színt kevert
egy frissen kinyílt halvány hajnalkára

Megkérdeztem a cseppkőoszlopot,
gondolt-e már a végső roppanásra,
Nem válaszolt,mert cseppet csöppentett
a vaksötét barlang nyirkos aljára

Megkérdeztem az óriás fenyőt,
gondolt-e már a végső zuhanásra
Nem válaszolt,mert egy tűlevelet
tűzött a felső ,gyenge,vékony ágra

Megkérdeztem a nyíló hajnalkát,
gondolt-e már az esti hervadásra
Nem válaszolt,mert épp kibújt a Nap
s kitárta kelyhét a fénylő sugárra

Megkérdeztem a tiszavirágot,
gondolt-e már a végső ,röpke nászra
Nem válaszolt,mert épp zuhanva hullt
a habzó folyó sárga iszapjába

A bolygó nem gondol a robbanásra
sem a csepkő az összeroppanásra
a fenyő nem gondol a zuhanásra
a hajnalka sem a gyors hervadásra
s a tiszavirág a végzetes nászra
mert teszik dolgukat,amíg csak vannak
s nyugodtan halnak,amikor halnak

Évmilliós bolygótól,évezredes cseppkőtől
Évszázados fenyőtől,egy napos hajnalkától
Egypárórás kérésztől ,mind ugyanazt lesd el
A dolgos nyugalmat,így nyersz a halálon-
Akár szétrobbanva,vagy összeroppanva,
Akár lezuhanva,vagy lassan hervadva
Avagy mélybe hullva- - végső diadalmat !

Budapest,l989."Fecskefészek"c.kötetéből.

utóirat .: a "Nehéz a búcsúzás" című versem
e versének emlékére,s az Ő tiszteletére íródott.
Dáma Lovag Erdős Anna

==============================================