Petőfi Sándor emléke él

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek?
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat megtalálva
Hányszor sírnak, sírodat megásva
Támadj fel újra, mert itt az idő
Magyar nemzetre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt, te add meg a jelszót!

„Talpra magyar”,vagy ne siránkozzál!
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét kivirágzol
Talpra magyar szólítsd újra a nemzetet
Nem magyar, aki a bajban kesereg
Ne hagyjátok, hogy a megszenvedett
Földet eladják
Karvalyok lepjék el ismét a hazát
Hányszor állunk fel talpra mi magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S mindig felálltunk, ha vészek dobáltak
Megmutattuk erőnk, tudásunk a nagy világnak

Petőfi szelleme él, ismét megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március van
Eljött a tavasz, ismét megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet földbe taposni
Önmagunkért megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés, az arat majd, ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe
Petőfi szelleme él,újra feltámadt
Talpra állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök Istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak
Nyújtsa felé karját, hogy fel tudjon állni
Ne legyen járma, ne lehessen leigázni
Mert hitében mindig bízott a magyar
Mindig talpra állította,ha jött a zivatar

Tavasz van, Petőfi tavasza
Lelkünk újra kivirulva
Zászlóink lobognak a szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra kell itt mindenkinek
Mert összefogunk,s egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta
Békét, s szeretetet üzen a nagyvilágba!

2O13.O2.21.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép..net