Színek és szembe szél

Már úgy gondoltam én
Rosszul látok
Színesebben látom a világot
Vöröset látok,hol zöldellni kell /vörös iszap/
Sárgát látok,ahol kék folyna el /cián/

Már azt gondoltam
Én a rosszat látom
Minden fájdalmat kikiáltom
De nem,nincs elég szó arra
Milyen szörnyeteg támadt a magyarra
Háború dúl,ember-ember ellen a szívekben
Mi történik itt,míg saját bánatom fájlalom
Mások lelkében is szélvihar dúl,nagyon

Lehajtott fővel,térdre rogyva,megalázva
Porba sújtva,kihasználva
Nincs erő,ami fölemeli
Sem szó,mely életre kelti
Csak a nyomor fészkel rája
Bankok hada csap le otthonára !!
S nem tud felállni a súly alatt

Már nem is kiabálok,hasztalan
A szembe szél elviszi a hangomat
Csak némán tátogok
Mint a partra vetett halak

Pedig kiáltani kellene
Nagyot,hatalmasat !!
Szembe szél hiába dönget falat
Hogy meghalljátok hangomat

Mert elvettétek az elmúlt éveimet
Ingyen,önként odaadtam nektek
Azt mondtátok mindenkinek jut kenyér
De sorban állunk az eltagadott múltunkért

Mit tettetek az emberekkel ???
Milyen rózsaszínt hazudtatok nekik ?
Fekete és szürkeségbe az életük elveszik !!
Betegség és nyomor létezik
S elfelejtett ,elhazudott ígéretek
Mikor lesz már elég,s felemelitek fejetek
Elhazudott dolgos évek vannak mögöttetek !!!

S támad az ellen,nem volt elég !!
Nincs már semmi büszkeség
Ismét hazugsággal szövi a hálót !!
Letagadja az Istent,a valót
S mi ne kiabáljuk,mert
A szembe szél fújja a riadót !!!!

2O13.O1.25. Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna