Utolsó búcsúzás
/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/

Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon
Beszélgettünk nevetve
Fecskék a drótokon ültek csivitelve
Emlékeztünk harmincöt évre
A munkálkodó napokra
A nyaralót építő tegnapokra
Gyermekeink csíntevéseire
Unokáink nyiladozó értelmére
Lassan folyt el az idő
S menni kellett ,vártak ránk
Fecskék repültek,mint ha mondanák
Búcsúzni kell,itt a perc
Elrepülünk,minket ne feledj !

Egy ölelés,elsuhant nyár!
Mint a többi egymás után
Találkozunk,hisz jön a jövő nyár
Ablakunkat tárjuk,bejöjjön a napsugár
Boldog mosoly,remény,csend
Minden ami szívünkben élt odabenn
Búcsúzás,mint minden évben
S bízva a reményben ,a fényben
Hogy az ölelés nem az utolsó
Visszanéztem,s ott álltál intve felém
Nem tudtuk,utolsó üzenetedé!
Búcsúztunk a viszontlátás búcsújával
S elmentél egy fecskemadárral !
Fel,fel egyre feljebb
Honnan visszatérni már nem lehet
Hogy onnan fentről nézzed
Egyre fogynak az utcából a barátok

A balatoni nyárnak vége lett
Elmentél őszi levélhullással
A tavasz nem hozott neked kikeletet
Elaludtál a szeretet mosolyával
Emlékedet lassú,fáradt lépteimmel kutatom
S búcsúzom a kacagó nyártól
Szívembe hordom utolsó ölelésedet
Lelkemben megszólal egy hang az elmúlásról
S velünk vagy,most is forró a nyár
A cseresznyefán ismét énekel a sok madár
A nap perzselő tüze éget
Ígérem,nem feledlek már soha Téged !

2O14.O6.1O.Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna