Üzenet a távolba
/Vádi-Halfa városába /
Hírvivő: Hidvégi-Üstös Pál Béke és Tisza Nagykövete.

Magyar ősi fának
Messze nyúlik ága
Nilus partjára
Egyiptomba, Szudánba
Századok tűnnek el
Sötét éjszakába
Mégis is van új levele, virága

Innen a szép magyar honból
Szép Magyarországból
Üzenünk most messze
Távolba indulóval szeretetünk vigye
Oda, hol forró homokot fú a szél
Magyar bölcsődalt senki sem mesél
Hol a Nílus folyó andalog
Mossák partjait lágy habok
Hol mindennapos a forró küzdelem
Hol éget a nap, nincs kegyelem
Oda, hol él még a magyar szerelem
Ahol a magyar haza emlék csupán
Szívben markoló fájdalom
Századok múltán az idő porán

Mert kinek gyökere ősi magyar fáig ér
Emlék századok múlva is vissza tér
S mint öreg tölgy addig él
Míg gyökere erős, ágain új levél
Lombsátrat növel, ölelő ága messze ér

Ily ölelő karokkal üzen a magyar haza
Hírvivő fiával, török honba
Messzi Egyiptomba, Szudánba
Elveszett gyermekeit mindig haza várja
Ölelő karját nyújtja utána

Üzenjük a távolba indulóval
Üzenünk a vándor madarakkal
Ősi haza minden fiát félti
Ha történelem vihara el is sodorta messzi
Ha őszi szél el is fújta Őket
Ősi haza nem feled Benneteket !
S ha Hírvivő van indulóban
Vele üzen a messze távolba
Ha elveszett gyermekeit egyszer megtalálja

Adja át üzenetét, ölelést ne sajnálja
Magyar hon, mint szerető édesanya
Karját gyermekei felé kitárja
Megtalált gyermekeit hazavárja
Testvérként a Hírvivőt elindul hozzátok
Oda ahol forró homokot fú a szél
Oda, ahol elveszett testvérek élnek
Oda vigye a Hírvivő a szeretet üzenetét
Találkozunk egyszer ne vesszen el a REMÉNY !

S ha a magyar ősi fának
Ősszel lehull is a levele
Mindig új tavasz jön kihajt majd tőle
Évek viharában él még a törzse
S ha törzse él, annak minden ága !
Magyar haza szeretettel gondol
Minden elveszett fiára.


Mosonmagyaróvár.2O1O.O8.2O. Szent István napján

Dáma-Lovag Erdős Anna
Béke Nagykövete