A virágcsalán sokoldalúsága

A régi parasztházak ablakából el sem maradhatott a virágcsalán alapfaja, amelyet a nagyanyáink még "Jézus szíve" jelzővel illettek.



Nagyon kedvelt növények a Coleus-ok régóta, ami nem is csoda, hiszen egyszerű tartás mellett mindent megtesznek, hogy a szemet gyönyörködtessék. A levél mintázat és a színek változatossága bőven indokolja a kedveltségét, a szép levelek mellett a virágzat jelentéktelennek mondható, viszonylag apró, lilás-fehér fürt virágzata olyan egyszerű, hogy nem ez a fő vonzerő a növényben.



A tápanyagigénye átlagos, egyszerű balkonnövény tápszer vagy a kert nyári tápláléka kiválóan kielégíti, és szépen fejlődik tőle.

Fényigénye aránylag nagy, hiszen a színes levelekben a mintázat csak megfelelő fényviszonyok mellett tud kialakulni, ellenkező esetben sok lesz a zöld tónus. Vízigénye a szokásosnál nagyobb, a nagy nyári melegben minden napos öntözést kíván, ha kiszárad a földje, rögtön a levelek lógásával jelzi a bajt.



A régi változatokat évelő cserepes növényként tartották, de mára a választék az egynyári növények irányába tolódott el. A dekoratív megjelenésnek köszönhetően a virágágyások kedvelt levéldísznövénye lett, kisebb ágyásokban szoliterként is ültethetjük. A két oldalról mutatós, hosszú ágyásokban középre uralkodó fajtának használható, amely mellé egyszerű színű egynyáriakat érdemes tenni.



A társításokban ügyelni kell arra, hogy a levelek színösszeállítása és a hozzárendelt virágok színe harmóniában legyen. Emellett alkalmazható dézsába, balkonládába is más fajokat összeültetve.


Jól mutat egy egyszerű levelű lefutó borostyánnal, a sárga törpedáliával egy színben hozzáillő balkonládában, ha az épület többi eleme megengedi ezt a színösszeállítást. Ezek a ma divatos virágcsalánok a nyár végéig élnek, a továbbnevelésüket nem érdemes erőltetni.



Ha mégis ragaszkodunk hozzá, akkor a nyár közepén kell szedni dugványt az anyatőről, vízben kigyökereztetni, majd földbe ültetve nevelni a következő kiültetésig. Ha a tél közepén olyan jól érzi magát a lakásban, hogy virágot hoz, azt inkább csípjük ki, azzal bokrosodásra késztetjük a növényt.