LISZT FERENC BUDAPESTI LAKÁSAI

Liszt Ferenc életének utolsó, 1869-től kezdődő szakaszában három európai város játszott döntő szerepet: Róma, ahol ekkor már nyolcadik éve lakott; Weimar, ahová a nagyherceg unszolására tért vissza; és Budapest, amelyet többé nem hagyott ki utazásaiból. Visszatérő probléma volt a fővárosban töltött idő alatt a lakásgondja. Első két alkalommal a belvárosi plébánián lakott, és bár nagy szeretettel fogadták, világossá vált számára, hogy önálló pesti lakásra van szüksége.
Augusz Antal báró segítségével önálló lakáshoz jutott a Nádor utca 20. szám alatt (ma: 23. szám), ahol 1871 és 1873 között lakott. A berendezés tárgyai közül csak hármat emel ki Augusz Antalnak írott levelében: egy széles, kényelmes, többfiókos íróasztalt és két zongorát, melyeket Bösendorfer szállított.

Nemsokára azonban határozat született a Zeneakadémia megalapításáról és egy olyan intézeti épület kibéreléséről, melyben egyúttal Liszt is lakást kaphat. Az épület az egykori Hal tér 4. szám alatt volt. Helyét ma emléktábla jelzi az Irányi utca 1. számú ház falán. A házat 1910 körül lebontották. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1873 nyarán bérelte ki hat évre Zeneakadémiának és Liszt lakásának. Ebben az épületben nyílt meg, de csak két évvel később, 1875-ben a Zeneakadémia. Liszt lakása három szobából állt és beosztása megegyezett a későbbi Sugár úti lakáséval.

A Zeneakadémia céljaira nemsokára új épület készült a Sugár úton. Lang Adolf építész gondosan tanulmányozta a Hal téri épület adottságait és Liszt lakásának beosztását. Így lett Liszt lakása a korábbihoz hasonló, de annál tágasabb és díszesebb. A Zeneakadémia az 1879-80. tanévben kezdte meg itt működését, de Liszt csak 1881 januárjában költözhetett be, addig a Hungária szállóban foglaltak számára három szobát, és itt tartotta meg óráit is.