Frankóné Kecskés Borbála könyvét ajánlom, miután elolvastam figyelemreméltó verseit, és az az érzés alakult ki bennem, hogy vérbeli költő, hazafi, aki szíve, lelke minden vágyát versbe öntötte és így fejezi ki a magában élő szeretetet, a haza érdekeit, családja szeretetét, ifjúsága, szerelme és élete értelmét. Tehetséges versek mely a népköltészet egy másik dimenziójában élnek tovább s talán meg is újíthatnak egy bizonyos verselési formát, egy újszerű népi vonalat, melyben hitet tesz szíve-lelke titkaira és őszintén szól emberi érzésekről, vallásról, Istenről és hitet tesz magyarsága mélyből érkező hitéről. Tetszenek versei, hisz egy megtalált élet előtörténetét is kiolvasni titkaiból és egy családanya, egy társ vallomása is kihallik az idők szavából, mert a versek belső tükrünk kivetítődései, amiben saját magunkat fürdetjük meg fényében a költészetnek és adjuk közre, hogy „ilyen vagyok, így fogadjatok el”… Borbála ezt kínálja és mi bólintunk, mert a vers az mélység és magasság, mert a vers az axióma* és tovább nincs. A költő – hisszük – sosem mond valótlant, ezért adjuk meg első könyvének a bizalmat, hogy így tovább, a hazáért, a családért és a belső tüzeink kitárulkozásával hitünk mélységeivel mérve, tekintjük őt bölcselőnek és természetesen tehetséges, újszerű költőnek, akinek hite bármikor példa lehet, akár lányának, Frankó Annának, akinek szép lelkivilága tükröződik nagyon szép és formailag is nagyon tehetséges rajzaiban, grafikáiban és természetesen lelke mély rezdülésében is. Anyasága, nőisége és mély hite a művészetben, garancia arra, hogy nagyon jó úton jár. Az „Istenért” abba ne hagyja, mondanánk egy Illyés idézettel, de így is értjük ezt. Kettejük munkáját ajánlom szeretettel és igaz szívvel és hittel:
*Lat: „Tovább nem igazolható igazság.

Budapest, 2010 Tisztelettel:

Lovag Bornemisza Attila író, költő, elnök, főszerkesztő