A tél csendvilága

Oly hívogató a tél csendvilága
lelket érintő a természet álma.
Dacolva, bátran hideggel s a széllel,
téli vasárnap kirándulni mentem.

Hulló hópelyhek táncoltak a szélben,
arcomhoz értek játszi könnyedséggel.
Lombfosztott fáknak csipkefátylat szőttek,
vagy a föld ölén némán megpihentek.

Madarak serege repült felettem,
velük szárnyalt szabadon képzeletem.
Hófehér hegy ormára feltekintve,
elbűvölt a táj szűzies szépsége.

A nap is felvillantotta sugarát,
áttörve a felhők sűrű homályát.
Miként ezernyi ragyogó csillagfény,
szikrázott szerte január hóleplén.

Ám csak egy pillanat volt a káprázat,
elbújt a nap s én egyre jobban fáztam.
Élménnyel telve, kissé dideregve,
otthon melegére vágytam sietve.

Schvalm Rózsa

(2013-01-18)