Figaró

Emlékszik valaki még a Bácsi családra a Rózsa utca 8-ból? Figaró, talán így jobban ismerik. Az egykori jobb reményű bokszoló, aki állítólag a seregben majdnem minden meccsét kiütéssel nyerte meg. Téglagyári munkásként meló után sűrűn eljárogatott az kiskocsmákba, (minden este). Gyönyörűen kiöltözött, öltöny nyakkendő és ahogy a maligán fok növekedett a szervezetében úgy arányosan növekedett a rangja is és mindenkinek dr. Bácsi Józsefként mutatkozott be. Volt egy eset, aminek szemtanúja -szenvedő alanya voltam, mert vele mentem. A Gulyásba nem volt külön asztal, így hát egy párhoz odament és illedelmesen megkérdezte „kedves hölgyem, uram engedjék meg ,hogy bemutatkozzam Dr Bácsi József vagyok, meg tetszenek engedni, hogy ideüljünk?"

Megengedték, vesztükre. Ahogy fogyott a korsó sör Figaró bácsi egyre laposabbakat pislogott. Nézte őket egyiket a másik után, egyszer csak megszólalt.

- Mondja uram, hol szedte össze ezt a k. ronda nőt?
Na mondanom sem kell, mindjárt lett üres asztalunk. Nem tudom igaz-e, de az udvarukból vezetett egy alagút a Sas téri kúthoz. Elődeink itt menekültek és mentették értékeiket az ellenség elöl. Tudnák önök hova kell menekülni, ha véletlen bombáznák Sopront? Elárulom a Rózsa utca 12-be, ott a pinceszint alatt van még egy pince, egy úgynevezett légópince.

Gyerekkorunkban ott játszottunk, bújócskáztunk. Nincs semmi bent, csak pár jó nagy üres terem. Jó volt ott gyereknek lenni, még az utcán is lehetett focizni, senki sem bántott minket.

Látta már valaki megáradni azt a pici kis Ikvát? A sarkon a Rózsa utca 1. falán van egy jelzés, érdemes megnézni, hogy meddig ért. Úszott ott minden, volt, hogy disznókat is hozott a sodrás. A sarki kisbolt (most Oroszlán kocsma) derékig állt a vízben.
Még a 6. számú ház is úszott. Arra gondolom sokan emlékeznek, hogy mindig más színe volt az Ikvának. Reggel sárga délután zöld este piros. A pamutipar miatt.

Megvettük az első tévénket, egy Oriont. Micsoda csoda masina volt. Jöttek is páran hozzánk tévézni és nem csak mese ,de valóban hozták a kis sámlijukat.

Később valaki kitalálta, hogy tegyünk elé színes műanyag fóliát és színesebb lesz a kép. Úgyhogy színes tévénk lett, egyik nap piros, a másik nap sárga, a következőn pedig zöld.

Na, és a rádió amire minden reggel ébredtem "Siemens", igazi hatalmas pislogó macska szemekkel. Az volt ám a „csudaidő", kár, hogy elmúlt.

A történetet elmesélte: Adorján Attila.
forrás:Kisalföld.hu