Várkonyi Andrea is indul a tereprali bajnokságon

Várkonyi Andrea tavaly kóstolt bele a terepraliba, s ahogy mondani szokták: szerelem volt első látásra. A gyönyörű híradós életében űrbetöltő szerepe lett az autósportnak, s a szezon második felére állandó navigátorát is megtalálta Laklóth Aladár személyében, aki a színpadon művész, a versenypályán viszont kőkemény profi - nem véletlenül járta meg már többször is a Dakart.
Tereprali az életem részévé vált. Űrbetöltő szerepe van, mintha mindig is ezt kerestem volna.
Nem arról szól, hogy állat módon nyomjuk a gázt, hanem nagyon komoly technikai, taktikai sport - észjáték, amelyben nem csak a sebesség számít. A legnagyobb cél, hogy az ember teljesítse a távot.
Jó kis csapat vagyunk, s örülök, hogy az idén a teljes szezont vele versenyezhetem végig. Amúgy egyébként nem nagyon szeretem, ha beszélnek hozzám vezetés közben, de Aladár nagyon hiteles. Nemcsak a dakaros előélete, hanem a kisugárzása miatt is - hamar megéreztem, hogy ő nagyon jó navigátor, jó érzékkel, jókor mondja az információkat. Eleinte kérdezgetett, hogy min változtasson, de hízelgés nélkül mondom, nekem tökéletes, amit csinál.
Na jó, egyvalamin igen: az úton keresztben lévő gödrökre mindig azt mondta, hogy árok, de az az én szótáramban az úttal párhuzamos, amin meg át kell hajtani, az gödör. Úgyhogy azóta gödörnek hívjuk „ezeket”. S hogy mennyire van szükség navigátorra? Aladár nélkül nem boldogulnék, mivel a tájékozódóképességem a nullával egyenlő. Szóval azt a sportot, amelyben hivatalból navigátort rendelnek ki az ember mellé – nekem találták ki.
Egy bukásból rengeteget tanul az ember. Olyan dolgokat is, amelyek előtte kérdésként sem vetődtek fel benne. Nem mondom, hogy semmi gond sem volt, s jószántamból nem is akarom megismételni, de nincs bennem félelem ezzel kapcsolatban, rájöttem, hogy nem kell ettől rettegni, mert ez az autó tényleg arra épült, hogy megóvjon. Amúgy szerencsére egyikünk sem sérült meg komolyan, csak azt sajnáltam, hogy ennyi munkát okoztam a fiúknak és hogy nem tudtunk továbbmenni. De a csapat nem neheztelt: azt mondták, a lényeg, hogy egyben vagyunk... És ez nagyon jól esett.
A mohácsi verseny, amit még Azurák Csabival teljesítettünk – afféle „vak vezet világtalant” kaland volt. Csabi nem ismerte a méterszámlálót és az itinert, én meg amiatt is izgultam, hogy a rajtceremónián fel tudok-e hajtani a rámpára tömeggázolás nélkül. Ehhez képest végigmentünk a kifejezetten nehéz pályákon, s ez euforikus élményt nyújtott. Akkor éreztem meg, hogy én ezt akarom.
A bukás utáni verseny Aladárral. Noha eltört a féltengelyünk, tönkrement a difink, s több szakaszt is hátsó hajtással csináltunk végig, de célba értünk, s akadt már jó néhány „pasis kanyarodás” is – akkor éreztem először, hogy tényleg jót autóztunk, s ezt Aladár is megerősítette.


Elrajtol a III. Admiral Rábaköz Tereprali mezőnye péntek délután Kapuvárról./2011.05.07./


==================================================