Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő
Grófi családban született, 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. A házasság boldogtalan volt, Vilma sokat maradt egyedül, és a vagyont elkártyázó, párhuzamos viszonyt folytató férj még a néhány tudományos szaklap, és az éjszakai világítás árát is felrótta neki. Mivel Magyarországon a nők nem járhattak egyetemre, Vilma – fájdalmas döntést hozva: fiát ideiglenesen hátrahagyva – Zürichbe utazott tanulni. Az ehhez szükséges engedélyt megszerezte a férjétől, anyagi támogatást viszont nem kapott, így a családi ékszerei árából finanszírozta a tanulmányait.
Minimumra kellett fognia az életvitelét, és a szűkös évek után 1879-ben megkapta a diplomát. Zürichben marasztalták volna, de neki feltett szándéka volt, hogy magyar orvosként magyar betegeket akar gyógyítani.
Hazája úgy „hálálta meg” az elkötelezettségét, hogy a diplomáját nem volt hajlandó elismerni, és évtizedekig, megalázó módon, hivatalosan csak bábaasszonyként dolgozhatott (valójában gyógyított; elsősorban szegény nőket, saját megélhetési nehézségei dacára sokszor ingyen). Közben elvált, újra férjhez ment Wartha Vince vegyész-akadémikushoz, és egy lányuk, Vilma született. Ez a házasság már sikeres volt, férje támogatta őt az orvosi munkájában, melyet hivatalosan csak 50 évesen kezdhetett meg – több, mint húsz évvel (!) a megszerzése után, 1897-ben végre elismerték a diplomáját, de az összes szigorlatát újra le kellett tennie. A vizsgák egyenrangú szakmai társalgásba fordultak, a professzorok elismeréssel nyugtázták a doktornő széleskörű ismereteit, korszerű tudását. Végre kitehette a táblát: „Dr. Hugonnai Vilma, orvos.” Számos szakmai publikációja közül legismertebbé „A nő, mint háziorvos” c. könyve vált.