Veres Pálné Beniczky Hermin a 19. századi magyar nőnevelés egyik előharcosa, az Országos Nőképző Egyesület létrehozója, egyben iskolaalapító nagyasszonya.

A Losonc mellett Láziban született, korán elvesztette szüleit, így gyermekkorában nem kaphatott megfelelő oktatást. Minden érdekelte: a kultúra, a földrajz, a történelem, a politika, az irodalom, a művészetek, ezért sokat képezte magát, minden, kellő életkorban meg nem kapott műveltségbeli hiányosságát pótolni akarta. 1839-ben ment férjhez Nógrád vármegye főjegyzőjéhez. Az 1850-es évekig kizárólag családjának élt; egyre jobban felfigyelt azonban a magyar nőnevelés elhanyagolt ügyére.

Egyetlen leányának a legjobb nevelést akarta adni, ezért kezdett el foglalkozni pedagógiával, Rousseau és Pestalozzi elveivel. Madách Imre 1854-ben tartott akadémiai székfoglaló beszéde adta meg számára a végső lökést, hogy a nők oktatásával behatóbban és intenzívebben foglalkozzon. Első lépésként közzétette Felhívás a nők érdekében című tanulmányát a Hon című lapban. Javaslatára ült össze 1867-ben a magyar nők egy csoportja, hogy a nők képzésének ügyében egyesületet hozzanak létre. Munkájuk eredményeként jött létre 1868. március 23-án az Országos Nőképző Egyesület. Fő célkitűzésként a lányok, asszonyok tanulásának segítését, illetve a vagyontalan nők számára a kenyérkereső pályák megnyitásának lehetőségét fogalmazták meg.

1869-ben Deák Ferenc támogatásával keltette életre első nőnevelő intézetét, amely a nők szellemi fejlődésének lehetőségét tűzte ki céljául; ugyanakkor rohamos fejlődésnek indult. Az intézménynek az évek során külföldön is jó híre ment. Beniczky Hermin idős kora ellenére folyamatosan küzdött a nők további művelődési lehetőségeiért; végül 1889-ben vonult vissza végleg az iskola patronálásától. Halála után nem sokkal bekövetkezett álma; az egyetemek kapui végül mégiscsak megnyíltak a nők előtt.

Emlékezetét őrzi Kertész Erzsébet Zöldfa utca 38. című ifjúsági regénye (1987).