Miért lett bolond az április?

Kicsi házban fönn az égen,
fodros felhők rejtekében
nagy a lárma, hajcihő.
Jussát osztja az idő:
Szép Tavasznak virágfüzért,
A Nyárnak napsugár tüzét.
Tarka subát ád az Ősznek,
s megteszi őt szőlőcsősznek.
Utolsónak jön a Tél,
meleg subát, csizmát kér.
Havat, amit lerázzon,
s ködkucsmát, hogy ne fázzon!
Idő anyó vígan mondja,
a világra nincs már gondja!
Négy fiát küldi a földre,
négy évszak jár körbe-körbe.
Legelöl a Tavasz jár,
fut utána tüzes Nyár.
Lassan ballag Ősz apó,
s hogyha Tél jön, hull a hó.
Csakhogy baj van, rontom-bontom!
Hogy miféle? Máris mondom:
Míg a Tavasz tündökölve
elindult a messzi földre,
megtelik az Idő háza.
Tizenkét kis unokája
csak betoppan s így beszél:
- Ködkucsmát kapott a Tél,
Ősz apó meg tarka subát,
A Nyár napsugárból ruhát.
A Tavasznak virág fakad!
Nekünk már semmi sem marad?


Idő anyó mosolyogva
unokáit kézen fogja:
- Dehogyisnem, kis bohók,
Válasszatok, nebulók!
Január meg Február
Decemberrel együtt jár.
Ti a Tél fiai vagytok,
kicsi ködkucsmákat kaptok.
November meg Október
s öccsük, a kis Szeptember
Ősz apóval járnak-kelnek,
őszi lombot festegetnek.
Nektek adok, gyerekek
kicsi csöbröt s ecsetet.
Augusztus a Júliussal,
kézenfogva Júniussal
napsugarat visznek, hoznak
s harmatot a virágoknak.
Ti meg, Tavasz gyermekei
kaptok egy kis mesebeli
aranykürtöt. S merre jártok,
hol a kürtöt megfújjátok,
kivirul a margarét,
csupa virág lesz a rét!
Menj Március! Május, te is!
Veletek járjon Április!


Ám Április meg sem mozdul.
Duzzog, mérges, félrefordul.
S pityeregve így beszél:
- A Tavasznál szebb a Tél!
Havat kérek, Nagyanyó!
Azt pergetni csuda jó!
Hogy a havat megkapta,
Máris tovább folytatta:
- Az Ősz esőfelhőt kapott!
Az eltakarja a napot.
Én is olyat akarok!
- Legyen, ahogy akarod! -
szólt az Idő - Most elég? -
- Várj! Napot is adj elébb!
Meg szelet is, hideget,
langyosat és meleget!
Így ni! Most már mehetünk,
S ott lenn vígan lehetünk!


Így van az, hogy áprilisban,
bár a tavasz régen itt van,
hol zápor hull, hol a hó,
hol meg nap süt, ragyogó.
Téli szelek fújnak néha,
bizony, kicsit hideg tréfa!
Április már régen bánja,
hogy így tele az iszákja.
Összehordott nyarat, telet,
s így kapta a bolond nevet.

/Iványi Mária/