Ó én édes HAZÁM !

Ó én édes HAZÁM !
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni

Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben haza hívni
Hogy tudsz mély szakadék felett
Hidat átvezetni

Ó én édes HAZÁM
Ki szánja meg gyötrő sorsodat
Ki vigasztalja meg szomorú fiaidat
Ki védi meg gyenge magzatodat

Lesz-e még Benned erő s akarat
Felemeled-e még fejed
Mozdítod-e még gyenge karodat
Fény felé fordítod-e még arcodat

Ugye látszat az,hogy beteg vagy
Már lábadozik tested
Belső tüzed lángja nemsokára
Életerővel perzsel

Tavasz jön már újra!
Hozza a lángot
Erőt ad Neked igaz ifjúságot
Zászlóvívő reményt,boldogságot !

2O1O.O2.O7.
Lovag Erdős Anna

Válasz

Sajnos a mondatok, amiket írtam összekuszálódtak!
A vers pedig nem látszik, ezért beírom ide újra!
A lényeg az, hogy ezzel a verssel-képpel egy főiskolai versenyen indultam-Sopronban volt a verseny, és ennek kapcsán figyeltek fel rám a főiskolán, majd pedig jelentem meg több antológiában is. Számomra nagyon kedves vers ez!

Válasz

Magyarország

Füledben hallod,
s szíved is érzi azt,
halk zene szól,
egy kis vigasz!
Parányi föld csak,
mi miénk,
Mégis itt élünk
veled Budapest!
Harsány kürtszó,
pörgő dobok,
éjenzik ma is azt a napot,
hogy a szívünkben
lüktet egy szó,
Hazám...
Nincs oly távolság ,
mi feledtetni tudná,
nincs olyan szó,
mi elhitetni tudná,
nincs az a pénz,
mi kárpótolni tudná,
hogy itt születtem,
ez az otthonom!
Magyarország,
mi szívünkbe zártunk,
itt voltunk, s leszünk
szabadok!
Egy parányi föld csak,
de nevét szívünkbe véste:
Magyarország:
Ő az életünk, hazánk, s otthonunk!

Válasz