Ágfalva (németül Agendorf)
Község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

A Soproni-hegység lábánál fekszik, a legközelebbi város Sopron (4 km).

Története

Első írásos említése 1194-ből származik (Dag néven). Már az Árpád-korban jelentős részben németek lakták. A 13. században a borsmonostori apátság birtoka. A falu neve 1207-ben Dagendorf, majd 1278-ban Agendorf. Különböző viszályok után Sopron város kezébe került, így Agendorf 1848-ig Sopron jobbágyfalva volt.
A Sopron földesurasága alá tartozó falvak reformációja a városéval egy időben az 1550-es években indult. 1832-ben kolerajárvány pusztított 92 halálos áldozattal, 1873-ban a járvány megismétlődött 83 áldozattal.
A század(XIX-XX.)fordulón a község lakossága 1816 fő, melyből 1760 német anyanyelvű. A jómódú nemzetiségi településen fejlett háziipar volt, a paraszti gazdaságok mellett sokan a bányában dolgoztak.
Az első világháború utáni interregnum fontos eseményei az 1921. augusztus 28-ai és szeptember 7-ei ágfalvi harcok (első ágfalvi összecsapás, második ágfalvi összecsapás), amelyek során a nyugati határszélnek az 1919-es Saint Germain-i békeszerződés általi Ausztriához csatolása ellen felkelő magyar szabadcsapatok összecsaptak az osztrák csendőrséggel, és azt visszavonulásra késztették.
Az 1921. december 14-e és 16-a közötti soproni népszavazás eredményeképp Magyarországhoz csatolták, bár a népszavazáson Ágfalva lakosságának túlnyomó többsége az Ausztriához való csatlakozásra szavazott, a teljes népszavazási területen a többség a Magyarországhoz tartozást támogatta.
A második világháborút követő időszak tragikus cezúrát hozott a falu életében: hiszen akik addig itt éltek, azok kevés kivétellel eltűntek. Ágfalváról 1537 németet telepítettek ki.