A bánfalvi karmelita kolostor Sopron Kertváros nevű negyedében, az egykori Sopronbánfalván található. A helyiek „Hegyi kolostornak” is hívják, mivel egy magas dombon áll a Soproni-hegység erdőkkel tarkított peremvidékén. A kolostor a 15. században készült és eredetileg a Pálos Rend tulajdonában volt, amely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a világon.
Az eredetileg pálos kolostort 1495-ben építették, de a Bécs elleni török hadjárat következtében, amely 1532-ben volt, a kolostor erősen megrongálódott, s csak 1643-ban sikerült helyreállítani, a pálosok Bácsújhelyről való visszatelepülésének évében.
1643 és 1786 között a kolostor a magyarországi pálos rendtartomány noviciátusaként működött. 1786-ban II. József feloszlatta a pálos rendet több más renddel egyetemben. A kolostort helyőrségi kórházzá szervezték át, a templomot pedig 1827-ig üresen hagyták, amikor a katolikus egyház visszavásárolta és helyrehozta.
1892-ben a kolostor a karmelita rend tulajdonába került, majd az 50-es évektől a kommunista uralom alatt a szerzetesrendek feloszlatása után szociális otthonná szervezték át. Majd a rendszerváltás után 2002-ben a szociális otthon is kiköltözött az épületből. A kolostor azóta üresen áll.
A kolostor külön érdekessége a kőkorlátos barokk lépcső, mely 14 db kőszoborral van díszítve, melyeket a 18. században készítettek ismeretlen művészek fertőrákosi puha mészkőből. A szobrok 1980 óta láthatóak újra eredeti szépségükben, mióta egy kivételével meglelték, és restaurálták azokat.