Az 58 méter magas soproni tűztorony Sopron város fő jelképe. Eredetileg várostorony volt: alsó, szögletes részét 1290 és 1340 között gótikus stílusban építették valószínűleg római kaputoronyra — más vélemények[1] szerint az alap is Árpád-kori.
Árkádos reneszánsz körüljárója a város figyelésére szolgált. Rövid és keskeny réztető után nyolcoldalas lesz a torony; a sarkokat torzított ión félpillérek fogják át. A nyolc oldalból négyen óralap látható az 1735-ös évszámmal, felettük pedig egy-egy félköríves ablak kőkeretben.
A toronyőrök éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték, hogy merre látnak tüzet. Zenész-toronyőr (Ádler György) szegődtetéséről az első írásos adatunk 1546-ból való. A toronyőr később három másik trombitással együtt jelezte, ha ellenség vagy előkelőség, borszállítmány közeledett. A körerkélyről negyedóránként trombitaszóval figyelmeztették a soproniakat az idő múlására, és a 16. századtól a toronyórát is ők kezelték. Zenész privilégiumuk 1829-ben a Soproni Zeneegyesület megalakulásával megszűnt, de 1885-ig negyedóránként továbbra is megfújták a kürtöt.
A torony 1676-ban teljesen leégett. Újjáépítését a lakosság sürgetésének dacára tulajdonképpen csak 1680-ban kezdték el. Erre közadakozásból gyűjtöttek pénzt. Építőmestereket Bécsújhelyről hívtak, a követ a helyi bányákból fejtették. A körerkélyt barokkos stílusban építették újjá. Az órát vagy Purr János lorettói órás, vagy a szintén lorettói Bienn János készítette.
A Tűztorony a hűség jelképe is. Az 1921. december 14-i népszavazáson Sopron és még nyolc község úgy döntött, hogy Magyarországhoz kíván tartozni. Ennek emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeretet készítettek, ami felett a hódoló soproniakat maga köré gyűjtő Hungáriát ábrázoló szoborcsoport Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.