Téli álom

Lassan közeledik a tél, a természet nyújtotta élelemforrások is kiapadnak. Nem kizárt, hogy hamarosan nagyon hideg lesz, és számítani lehet arra is, hogy a hótakaró befed mindent. Az állatok egy része ilyenkor éhezik, hacsak mi nem etetjük őket. Az állatok másik része viszont elmenekülve a fagyos, viszontagságos és ínséges idő elől téli álomba szenderül.
A téli álom egyes állatfajoknak – mint például a rovaroknak, a kétéltűeknek, a hüllőknek és egyes emlősöknek- a mérsékelt és a hideg égövön a téli hónapokban kialakuló nyugalmi állapota, amely azonban eltér a normális alvástól.

A téli álomba szenderedett állatok mintegy letargikus állapotba kerülnek, hónapokig nem táplálkoznak, és az őszi időszak alatt szervezetük által felhalmozott tartalék energia lebontásából biztosítják fennmaradásukat.
Egyfajta hibernált állapotba kerülnek, és csak minimális energiát fogyasztanak, gyakorlatilag éheznek. Ugyanakkor a kialakuló súlyveszteség csekélyebb, mint a valódi éhezés során.
A téli álom alatt minden szerv működése a minimálisra csökken
ár az emlősök melegvérűek, tehát függetleníteni tudják belső hőmérsékletüket a külső környezet hőmérsékleti viszonyaitól, a téli álom során mégis a változó hőmérsékletű állatokhoz hasonlóan viselkednek.

A testhőmérséklet a külső hőmérséklet csökkenésével folyamatosan süllyed, de csak egy bizonyos határig.
Ez a határ az úgynevezett minimális hőmérséklet: ha az állat hőmérséklete ez alá csökken, akkor belép egy biológiai mechanizmus, amely az állatot felébreszti.
A téli álom a következő állatcsoportokban fordul elő: hörcsög, ürge, pele, mormota. Időtartama fajonként eltérő: a denevér és a mormota 5-6, a sün és az ürge 3-4, a pele 2-3 hónapot alszik. A medve és a borz nem alszik valódi téli álmot.