A shetlandi pónik szülőföldje a Shetland-szigetek. Ez 117, hegyvidékkel tarkított szigetcsoportot foglal magában, amelynek területe 1430 négyzetkilométer. Az Északi-tenger, továbbá az Atlanti-óceán határán fekszik, a 60-61.-ik szélességi foknál. Skóciától 200 kilométerre északra, Izlandtól 800 kilométerre délre, Norvégiától 300 kilométerre nyugatra terül el, igen zord klímájú.

A Shetland-szigetek több mint 90%-a extenzíven hasznosított és mindössze 3,5%-a szántóföldi növénytermesztésre alkalmas területe. Hepehupás felszínének nagy részét is satnya vegetáció borítja.

Feltételezik, hogy a szigetekre az ember közvetítésével kerültek be a lovak és nagyon valószínű, hogy a shetlandi pónik az Észak-Skóciában élő törpenövésű póniktól származnak. Az biztosnak vehető, hogy a normannok előtti időben a szigeteken a lovak már előfordultak.

Kezdetben a póniknak a szigetvilágon túl nem volt jelentősége, pedig egy egyedülálló pónifajta kialakulásához vezetett. Az 1800-as évek elejéig a vadlovak módjára szaporodtak, majd ezt követően indult meg a tervszerű tenyésztésük. Ma már a sziget lakói alkalmazzák földjeiken teherhordó és igavonó állatként, valamint újabban ügetőversenyeken is szerepeltetik.

A 19. században a Shetland pónit csillevonóként alkalmazták a szénbányákban. Az e célra kitenyésztett pónik feje nagy, meglehetősen csúf formájú volt. Mivel a bányákban ma már nincs rájuk szükség, ez a formai jellegzetesség a tenyésztés során egyre inkább visszafejlődött.

Az első „Shetland Pony Stud Book Society” 1831-ben jelent meg. Tenyésztő szervezete a The Shetland Pony Stud Book Society (Shetland House, Scotland 22 York Place, Perth PHZ8EH). Nálunk a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója. Szinte minden országban van elismert tenyésztő szervezete.