Fekete István 112 éve, 1900. január 25-én született Göllén. Minden idők legolvasottabb magyar írója. Több mint 8 700 000 példányban adták el műveit magyar nyelven. Külföldön 10 nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg írásai.
Az író Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként született. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első négy évét (1906-1910) szülőfalujában végezte el, majd Kaposvárra került.

1917 végén önként bevonult katonának, 1918-ig káplárként szolgált. Tanulmányai végén 1926-ban mezőgazdászként végzett, majd Bakócára került, segédtiszti állásba. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel házasságot kötött. A fiatal házasok Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként.

Gyermekei Ajkán születtek, 1930-ban lánya, Edit, 1932-ben fia, István.

Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra, vagy néha pár hétre eljárt különböző vadregényes helyekre vadászni.

1936-ban megírta egy történelmi regénypályázatra A koppányi aga testamentumát, majd 1939-ban a Zselléreket. 1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba. A Társaság bírálóbizottsága, 6 könyv és a nagy sikerű Dr. Kovács István című film forgatókönyve, valamint a Hajnalodik színdarabja után, az ország 15 legjelentősebb és legtehetségesebb írója közé rangsorolta Fekete Istvánt.
1946-ban tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írottak miatt és a politikai rendőrség is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.
1949-ig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol nem kapott, alkalmi munkából tartotta el családját. 1950-ben tanári álláshoz jutott

Két egyházi folyóirat szerkesztőségében folyamatosan publikálhatott, anélkül, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna.Folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt elbeszéléseit kedvelték. Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását.
1955-ben Halászat című tankönyve jelent meg, majd számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát ábrázolta.
1960-ban József Attila díjat kapott a Tüskevár című regényéért. Film készült ebből is, majd a Bogáncsból és rajzfilm a Vuk című könyvéből.
1970-ben halt meg, a Farkasréti temetőben temették el, de felesége kérésére 2004-ben újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.
forrás:Szeretlek Magyarország