A kistérség társulás viszonylag nagy kiterjedésű földrajzi egységet fed le, és jelentős számú település a részese – amelyek adottságaikban különbözőek -, ezért táji, történeti, kulturális jellemzőik, valamint korábbi együttműködési kapcsolataik alapján három mikro körzetbe soroljuk tagjait: A Tóköz – Hanságmente 10 települése, amelyek a társulás északi szegélyét alkotják A Rábamente településsora 9 községgel. A településfüzér tagjai a folyásirány szerint haladva Vágtól Mérgesig követik az élő Rábát A Belső- Rábaköz településcsoportja a legnépesebb, 15 településre terjed ki.
A társulás turisztikai vonzerői alapján markáns, főként homogén, természeti profilú vonzásövezetek rajzolódnak ki a társulás északi és dél – keleti szegélyterületein; ezek vonzási csomópontoknak tekinthető, kínálati övezetekké fejleszthetők. Viszonylag széles, - több vonzerő kategóriát is lefedő – adottság – spektrumú centrumok vannak (Bősárkány, Szany, Csorna), amelyek kínálati központokként a térség turizmusának szervező helyeként működhetnek. A kistérségi társulás a turisztikai kínálat előmozdítására most készíti el a turizmus fejlesztési programját.
Az ökoturizmusnak a Tóköz adottságai kiválóak, hiszen a kistáj bővelkedik lápos, mocsaras területekben, a nádasok, bokorfüzesek, gazdag élővilágot rejtenek. A Rábca, illetve Keszeg–ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó valamint a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értékének tekinthető. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémában mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörösgém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken, olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint például a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík, és lápi póc halfajták. A zavartalan bioszféra megfigyelésére érkező ornitológusok biológusok mellett, immár évek óta egy ornitológiai tábor keretében szervezett gyerekcsoportok is látogatják a területet.
A páratlan természeti értékek mellé párosul Burgenland, a Fertő-tó valamint a Duna-menti kerékpárút közelsége, így az ökoturizmus fellendülésének lehetőségei adottak.
Termálturizmusról nem beszélhetünk, hiszen a kistérség egyetlen ilyen strandját csak a nyári időszakban hasznosítják.
A kistérség központja, Csorna, rendezett utcái és terei, a múzeum, a műemlék-jellegű premontrei prépostság templom együttese, a főtér középületei és parkjai egy polgári kisváros büszke múltjáról tanúskodnak. A város országos jelentőségű múzeuma térséget átfogóan bemutató állandó kiállítása mellett több településen is működnek helytörténeti múzeumok, gyűjtemények.
A kistérség műemlék – jellegű kastélyai, szép templomai megtekintésre érdemesek, azok az idegenforgalmi kínálat szerves részét is képezik. Kastélyépület található Rábasebesen, Szanyon, Soboron, Egyeden valamint Szilsárkányon, impozáns neoromán templom tekinthető meg Rábacsanakon, klasszicista Bogyoszlón, barokk Vágon és Dörön. A több helyen meglévő népi építészeti emlékek mellett érdemes még felkeresni a Rábaszentmiklóson található XII. századi templommaradványt is.
A népi mesterségek közül különösen említésre érdemes a fafaragás (Bogyoszló, Vág), a dísztárgyak készítéséhez alapul szolgáló szalmafonás (Kóny), a fazekasság (Dör), a gyékény- és vesszőfonás (Bősárkány).
A kistérség művészeti életében különösen jelentősek a hagyományőrző néptánc együttesek. Több együttes nem pusztán helyi, de országos, sőt nemzetközi események állandó fellépője is. A méltán világhírű szanyi Bokréta vegyes néptánc együttes mellett a kistérség magas szintű táncművészetét mutatja a szili néptánc együttes, valamint a csornai Pántlika néptánc együttes hazai és nemzetközi sikerei.
A Rábaköz népviseletéből a kapuvári, a csornai és a szanyi viselet igényességét, művészi értékét kell kiemelni. A női viselet anyaga (bársony, selyem, brokát…), színvarázsa méltán nyerte el mindenki tetszését. A pillangós kobak jellegzetes fejdísz volt, a kendők (Kapuváron a tilámli, Csornán az aranyfonalas és aranypecsétes) valóságos remekművek. Az alsóruhák házi vászonból készültek. A kapuvári viseletről könyvében Horváth Teréz nyújt szakszerű leírást. A vitnyédi, a szili hagyományos viselet a fentiekkel hasonlóságot mutat. A kivetkőzést követően a ’40-’50-es évektől a néptánccsoportok szereplésein gyönyörködhetünk a XIX. századtól elterjedt ünnepi népviseletekben. A hétköznapi viselet egyszerűbb, kékfestő, vagy karton anyagból készült.
A rábaközi hímzés legjobb ismerői Jámborné Zsámár Margit és Virágné Szalontai Judit több kötetben közölnek leírást és mintakincset. A kézimunkák szőr–pamut hímzéssel készültek, amit növényi festékkel színeztek. Az egyszínű piros mellett a kék, ritkábban fekete színt használtak. A sokszínű párák, terítők ma is a rábaközi lakások díszei. Kedvelték a kazettás szerkezetet, az életfa motívumot, a virágokat, a növényi indákat és a madarakat. A szálán-varrott, a keresztszemes és a vagdalásos technikák mellett a fehérhímzés egyik fajtáját, a pókozást főként Hövejen művelik.
A népi fafaragás kiemelkedő művészeti ág. Az egyszerű faeszközöket saját szükségletre maguk készítették, de a bútorokat (tulipános ládát, kászlit, almáriumot) asztalosoknál rendelték meg. A népművészeten belül a pásztorművészet remekei legeltetés, vagy delelés közben születtek. A juhászok ismerték a spanyolozás, a karcolás, az ékrovás és az ólmozás technikáját. Tükrösök, borotvatartók, mángorlók, szapufák legszebbjeit a kapuvári, a csornai és a soproni múzeumokban őrzik. A mestergerendákon látható motívumok újabban dísztárgyakra kerülnek. Híres faragókat ismerünk Bogyoszlón: Kiss Ernő, Pintér Jenő, Áder János munkáiban a síkfaragás és a szobrok, sőt a szoborkompozíciók is megjelennek.
A fa mellett csont-és szarufaragásban a győri alkotók jeleskednek.
A néphagyományt kérlelhetetlenül irtja az élet, Ezzel szembeszállni reménytelennek tűnő vállalkozás. De magyarságunk, szülőföldünk értékeinek őrzése kötelességünk, ha nem akarunk gyökérvesztettek lenni.