Szélkiáltó együttes:
1974-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakos hallgatóiból alakult együttes, akik énekelt verseket adtak elő, akusztikus hangszereken. Az eredeti együttesben Takaró Mihály , Lakner és Néma Frigyes játszott. A klasszikus hangszer összeállítás miatt (hegedű, gordonka, gitár, furulya, ritmushangszerek) alapvetően kamarazenei hangzás jellemzi az együttest, de a groteszk hangvételű versek megzenésítéséhez mindenféle más ´hangszereket´ is - mint például az ébresztőóra, ollók vagy sípoló gumimalacok - használnak. Nevük József Attila ´Szélkiáltó madár´ című verséből ered. 1975-ben Néma helyére Fenyvesi került. 1977-ben Lajdi Tamás került a zenekarhoz. 1978-ban Takaró helyett Németh Ernő játszott. 1980-ban Németh már nincs az együttesben, a felállás: Lakner, Fenyvesi, Lajdi. 1981-ben Lajdi helyére Keresztény került, majd rövidesen Lajdival kiegészülve dolgozott a csapat. 1983-ban a ´Ki Mit Tud?´-on kategóriájukban a Fenyvesi, Keresztény, Lakner, Rozs, Horváth felállású formáció megnyerte a versenyt, majd megjelent első demokazettájuk. 1986-ban elkészült első önálló kislemezük, majd első albumuk is. Kísérőzenét készítettek a pécsi Bóbita Bábszínház több előadásához, (pl. Kalapország, Erich Kästner: Május 35, stb.). Sólyom Katival ´Csodák és furcsaságok´ címmel gyermekműsort állítottak össze. Betétdalokat komponáltak Arisztophanész: Nőuralom című vígjátékához, illetve önálló műsort mutattak be ´Bolondbál´ címmel. 1982-ben önálló gyermekműsorukért a Népművelési Intézet nívódíját, 1984-ben pedig az Előadóművész Fesztivál nívódíját kapták. 1984-ben ´Lesz-e még menedék?´ című dalukkal megnyerték az országos békedalpályázatot, megosztva Varga Miklós: Európa című dalával. 1993-ban a Pécsi Harmadik Színház felkérésére elkészítették az ´Aucasin és Nicolette´ c. ófrancia széphistória zenéjét. 1995-ben Horváth József kilépett.