Valaha régesrégen,még az óidők elött élt egy misztikus madár a Főnix.Nemcsak csodálatosan szép volt,hanem hatalmas bölcsességgel is rendelkezett.Hosszú élete volt,olyan hosszú,hogy a körülötte élő halandók örökéletűnek gondolták.De nem volt az!A hosszú évek felette sem múltak el nyomtalanul,a kor bizony meglátszott rajta.Gyönyörű tollazata megfakult,hangja rikácsolóbb lett és nehézkesen repült. Ha tehette akkor inkább nem is repült,hanem a fészkén gubbasztott.Egy alkalommal amikor már a 100. évében járt,látványosan fellobbantak a lángok körülötte és az utolsó porcikájáig elhamvadt a fészkével együtt.Mikor a hatalmas lángok elcsitultak,akik addig meredten álltak addig,nagy meglepetéssel vették észre,hogy a Főnix fészke éppen,és sértetlenül ott van ahol eddig,és látták,hogy a fészek közepében lévő hamuból egy ifjú és csodálatos főnixmadár áll fel.Így jutott mindenki tudomására,hogy a Főnix,bár nem hallhatatlan,100 évig él csak,ám hamvaiból ujjászületik és még hatalmasabb és szebb és erősebb lesz.A tűzben az eddig megszerzett tudása nem veszett el,sőt most már az újabb és újabb 100 év tudása tevődik hozzá.Akik eddig csodálták,most elkezdtek félni tőle,és azon tanakodtak,hogyan tudnának megszabadulni tőle.A Főnix végtelen bölcsességében erről tudomást szerzett,és elhatározta,hogy eltünik az ellenséges tekintetek elől.Meglebbentette csodálatos szárnyát,felemelkedett a levegőbe és ráfeküdt egy langyos szellő hátára.Még egy utólsó búcsu dalt énekelt és egyszer és mindenkorra eltünt a világ szeme elől.Mára már csak a legendája maradt fenn.