A Ha Long-öböl (vietnami nyelven: Vịnh Hạ Long) egy 1 500 km² nagyságú terület a Vietnami-öbölben (Tonkin Gulf), Vietnam északi részén. Hivatalos adatok szerint 1 969 mészkőszikla emelkedik ki a vízből, amelyek többsége lakaltlan sziget vagy szirt, nagy része több száz méter magas. A mészkősík, amin az öböl található, süllyed. 1994-ben az UNESCO természeti világörökségi helyszíneinek listájára került.
A Vịnh Hạ Long név jelentése: „az alámerülő sárkány öble”. A legenda szerint az öböl egy, a tengerhez közeli hegyekben élő sárkány közreműködésével jött létre. Amikor a sárkány a parthoz szaladt, farkával mély barázdákat húzott a földbe, amit – miután a sárkány a vízbe merült - elárasztott a tenger. Az árapály váltakozása, az időjárás, a szél és a víz üregeket és barlangokat alakított ki a kőzetben, amelyeknek egy része csak apálykor látogatható. Közülük sokat növényzet borít, a nagyobbakon sűrű dzsungel található. Egyes barlangokban és üregekben különös alakú álló- és függő cseppkövek vannak.
A legnagyobb 354 km² alapterületű Cát Bà szigeten kb. 12 000 szigetlakó lakik, akik főként halászatból, osztrigatenyésztésből és a növekvő turizmusból élnek. Legmagasabb pontja 330 méter. Az 1970-es és 1980-as években kiinduló pontja volt számos menekülőnek (Boat People). A franciák és az amerikaiak elleni háborúban néhány szigetet és barlangot utánpótlás-raktárrá építettk ki, illetve menekültek és betegek számára alakítottak ki táborhelyeket: Cát Bà egyik barlangjában 300 férőhelyes kórház működött.