Az ozorai diadal

1848. október 7-én a magyar sereg Ozoránál bekerítette és fegyverletételre kényszerítette Jellasics horvát bán 9000 fős tartalék hadtestét

Jellasics az 1848. szeptember 29-én Pákozdnál elszenvedett kudarc után három napi fegyverszünetet kért és kapott Móga János altábornagytól. Csapatait október 1-jén Székesfehérvárra vonta vissza, majd a fegyverszüneti megállapodást megszegve Bécs irányába indult. A városban - Karl Roth tábornok csapatainak fogadására - hátrahagyott egy kisebb, mintegy 1500 fős seregrészt. Ezt a meglehetősen gyenge utóvédet azonban október 3-án a város polgárai rövid küzdelem árán legyőzték, és a határőröket foglyul ejtették. Ugyanaznap Móga utasítását követve a magyar sereg elővédje Székesfehérvár felé indult. A Perczel Mór és Görgey Artúr parancsnoksága alatt álló csapatok pedig azt a feladatot kapták, hogy állják el a déli irányból a városba vezető utakat.

Karl Roth és Philipovich osztrák tábornokok csapatai Kálóz felől október 4-én értek Fehérvár alá, és csak ekkor értesültek arról, hogy az már magyar kézen van. Ebben a helyzetben letettek a Jellasics csapataival való egyesülésről és elrendelték a visszavonulást a korábbi útvonalon. Az elővédből így utóvéddé minősült zászlóaljon Tác és Soponya között még aznap rajtaütött Görgey, majd Seregélyes felől Perczel dandárja is megjelent, mire megadták magukat. A császári tartalék hadosztály zöme Perczel és Görgey csapataitól üldözve október 6-án Ozora közelébe érkezett, de nem tudtak továbbjutni, mert a Sión átvezető hidat felégetve találták. Ráadásul a túlparton egy mintegy 15 ezer főből álló felkelő csapat vágta el az utat, melyet Csapó Vilmos őrnagy, a tolnai nemzetőrség parancsnoka vezetett.

Október 7-én az osztrák csapatok számára végképp reménytelenné vált a küzdelem, mert beérte őket az a Perczel Mór vezette magyar hadtest is, amelynek magvát a Hunyadi és a Zrínyi szabadcsapat, valamint a Tiszán inneni megyék (Tolna, Baranya, Fejér megye) Görgey Artúr őrnagy parancsnoksága alatt álló önkéntes nemzetőrsége és a Duna-Tisza közi népfelkelők egy csoportja alkotta. Miután Roth hadosztálya körül így végképp bezárult a kör, úgy határozott, hogy feltétel nélkül leteszi a fegyvert.

Az ozorai példa című színművében Illyés Gyula a szabadságharc kezdeti időszakának ezt a kiemelkedő győzelmét dolgozta fel.