Cseppköveknek
— amint erre nevük is utal —
a csepegő vízből kiváló ásványi alakzatokat nevezzük. Képződésük ütemét erősen befolyásolja az oldat töménysége, illetve az éghajlat (a víz utánpótlása).

Fajtáik anyaguk típusa szerint
A cseppkövek anyaga nagyon sokféle lehet; jelenleg 68-féle ásványból ismerünk cseppköveket. Magyarországon a legtöbbször kalcit-, aragonit-, gipsz- és jégcseppköveket írtak le.
A legismertebbek, leglátványosabbak a karsztos barlangokban növő, csepegő vízből kivált, kalcium-karbonátból (kalcitból, illetve aragonitból) álló cseppkövek. Főleg kalcium-karbonátból állnak a betonépítményeken átszivárgó vízből kikristályosodó betoncseppkövek is.
Főleg az evaporitos összletekben képződő, úgynevezett gipszbarlangokban gipszből is képződnek kisebb, többnyire jelentéktelen külsejű cseppkövek.
Télen a megfagyó vízből rendszeresen alakulnak ki jégcseppkövek. Ezek legismertebb változata a jégcsap. A jégcseppkövek kedvező mikroklímán még a mérsékelt égövben is átvészelhetik a nyarat. Ez főleg különleges légforgalmú barlangokban fordul elő; ezeket a bennük évszázadokon–évezredeken át gyarapodó jégcseppkövekről jégbarlangoknak, illetve jegesbarlangoknak nevezik.
A túltelített sóoldatokból (főleg sóbányákban) só anyagú (a leggyakrabban konyhasó cseppkövek válhatnak ki.
Felszín alatti ércbányákban rendkívül változatos összetételű cseppkövek alakulnak ki. Magyarországon mind ásvány-, mind alaktani szempontból a leggazdagabbak a recski mélyszint (északi bányamező) cseppkőkiválásai voltak. 2000-ben a bányát elárasztották, és ezzel Magyarország legjelentősebb élettelen természeti értékei megsemmisültek.
Főleg vasércbányákban, de érctelepek felszíni oxidációs kérgében, az úgynevezett vaskobakban is viszonylag gyakran alakulnak ki limonit anyagú cseppkövek.
Alaktani típusaik
Függőcseppkő (sztalaktit): A barlangi kiválások leggyakoribb és legközismertebb típusa. Embrionális változata a szalmacseppkő, amely vékony falú, csőszerű.
Szalmacseppkő (fisztula): a vékony falú, vízcseppnyi belső átmérőjű cső; a függőcseppkő előzménye.
Állócseppkő (sztalagmit): A lehulló vízcseppekből kiváló, függőlegesen felfelé álló, domború aljú képződmény. Mérete és alakja a csepegés intenzitásától és az esés magasságától függ. Szintén kalcit alkotja, de a világon még 28-féle ásványból ismeretes sztalagmit.
Cseppkőoszlop (sztalagnát): A függő és hozzátartozó állócseppkő összenövésével alakul ki, azok formai jegyeit és kialakulásmódját őrzi. Hat „közönséges” barlangi ásványon kívül képződhet kősóból és thenarditból (szulfátásvány).
Drapéria: Áthajló felületen végigfolyó, a vízcseppekből kiváló, függönyszerűen lelógó képződmény. Fiatal, keskeny változata a cseppkőléc. A drapériák látványos fajtái a cseppkőzászlók.
Konulit: Laza aljzati kitöltésben keletkező, csepp vájta mélyedések felületén vagy a szétfröccsenő vagy a felgyülemlő víz alakítja ki ezt a tölcsérszerű alakzatot. A túlfolyó víz által létrehozott alfajtája a cseppkőcsésze, a szétfröccsenő vízből kiváló korallszerű képződmény a legyező (ez utóbbi csak spanyol barlangokban ismert).
Tornyok: Meredek üledékfelszíneken a csepperóziós hatásra kialakuló agyag- vagy iszaptornyocskák felületén a széjjelfröccsenő vízből egyidejű mész- ritkábban gipsz-kiválással keletkezik ez az alakzat.
Gyűrű: Egy-egy csepegési pont körül a szétfröccsenő permet-cseppecskékből képződött kör, vagy ellipszis alakú szimmetrikus mészkiválás. Európában eddig még csak Szardíniában fordult elő.
Cseppkőlefolyás: A leggyakoribb kiválástípusok egyike. Sima, réteges felépítésű, általában hullámos felületű alakzat, nagy felületen végigfolyó vékony vízrétegből alakul ki. Fajtái: A megfagyott vízesésre hasonlító cseppkőzuhatag. Környezetétől taplógombaszerűen előreálló altípusa a cseppkőbaldachin.
Mésztufagát: Folyó vízből, a vízfolyás irányára derékszögben kiváló és azt visszaduzzasztó, legtöbbször félköríves falszerű képződmény.
A mésztufagát zárt (köríves) változata a cseppkőmedence (tetaráta). A lefolyások vagy más cseppkövek felületén lassan leszivárgó vízből rendkívül látványos mikrotetaráták válnak ki.
Zuhanyrózsa: A trópusi karszton, a záporok után a mennyezetből vízesésszerűen kiömlő víz formázza meg ezt az alakzatot. Ha az oldalfalból kiömlő víz alkotja és félbevágott kemencére hasonlít, akkor vízköpő a neve.
Gejzírmit: A barlang aljáról feltörő vizekből kiváló, vulkáni kúphoz hasonló alakzat.
Korralodoidok: Csomós, gömbös vagy korallszerű, réteges felépítésű képződmények. Többnyire légteres járatokban keletkeznek. Fajtái: borsókő 1 cm-nél kisebb gömböcskékből áll, korall-borsókő: korallszerűen megnyúlt ágacskákból áll, gomba-borsókő: laposan szétterül, karfiol: csak kisebb dudorokkal tagolt felületű képződmény.
Heliktit: Görbecseppkő, ami látszólag ellentmond a gravitáció törvényének. Esetenként kukac vagy horog alakú, máskor elágazó képződmény.
Montmilch: Puha állagú, nedvesen kenhető, szárazon lisztszerű cseppkőformájú képződmény. Kialakulására többféle elmélet létezik, a legvalószínűbb, hogy tartós vízborítás hatására változik meg a cseppkövek felületének összetétele és állaga.

Wikipédia
======================================