Bemutatkozás

(szabályai)

Ne mindenkinek mutatkozzunk be. A bemutatkozás csak akkor ésszerû, ha a kapcsolatunk tartóssá válhat, vagy ha hosszabb időn keresztül egy helyen tartózkodunk valakivel. Mindenképpen kerüljük a bemutatkozást ott, ahol nem fontos a nevünk (vásárlás, utazás stb.).

*

Ha idegent keresünk fel a lakásán, mindig mutatkozzunk be. Be kell mutatkoznunk akkor is, ha telefonon hívunk valakit.

*

Bemutatkozásnál a teljes nevünket mondjuk meg, lehetőleg érthetően. Megadhatjuk még a foglalkozásunkat is. Keresztnévvel azonban soha ne mutatkozzunk be, nem illik! Ha nem jegyeztük meg a bemutatkozó nevét, nem illetlenség újra megkérdezni.

*

Bemutatkozásunkat a legtöbb esetben kézfogás kíséri. Ilyenkor a kézfogásra vonatkozó szabályokat kell alkalmaznunk.

*

Az ismerkedés általában bemutatással kezdődik. Ha társaságban kerül sor erre, a házigazda vagy a háziasszony mutatja be a vendégeket. Nem nélkülözhetjük a bemutatkozást akkor sem, ha mi keressük fel a társaságot. Ilyenkor köszönünk és bemutatkozunk! Ha vacsora közben késve érkezünk, csak a mellettünk ülőknek kell bemutatkoznunk.

*

Ha társaságban mutatkozunk be, a nőknek nem kell felállniuk, ülve maradhatnak. Ez alól csak akkor lehet kivételt tenni, ha a bemutatott férfi kora vagy társadalmi tekintélye indokolja. A férfiak viszont koruktól és rangjuktól függetlenül, minden esetben kötelesek felállva üdvözölni a hölgyeket.

Bemutatkozás

A bemutatkozásnak, az ismerkedésnek megvannak a maga szabályai, amelyeket a közösségi élet alakított ki. Az egyik ilyen szabály, hogy az ismerkedést lehetőleg egy közös ismerős közvetíti. Akár férfivel akár nővel akarunk megismerkedni, mindig valamelyik közös ismerősünket kérjük meg, hogy mutasson be az illetőnek. Ez gyerekeknél is így lenne illendő.

.

Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az új beosztottat a főnöknek. Ennek megfelelően a bemutatott nevét mondjuk.

.

Társaságban a bemutatás a házigazdának, vagy közeli rokonának a dolga. Nem kell szertartást rendezni a bemutatáskor, elegendő néhány közvetlen szó:

"Engedje meg, hogy bemutassam",

"Bemutatom kedves barátomat....",

"Bemutatom az osztálytársamat...."

.

Bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha ült, álljon fel,

- felnőtt nőkre ez nem vonatkozik -

illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját nevet megmondani.

.

Az orrunk alatt elmotyogott "Maca vagyok", esetleg ülve felkiáltani "Gézának hívnak" nem helyes!

.

Bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai itt is érvényesek).

A kézfogás alapvető szabályai:

mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak,

a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak.

A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás.

Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.

A bemutatott emberek ismerőseiddé válnak és ezután illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket.

.

Ha a társaságban sokan vannak a meghívottakat külön-külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba vacsoraközben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedés a vacsora utánra marad.

.

Előadódhat olyan helyzet, hogy nincs közös ismerősünk. Ekkor sem ismerkedhetünk utcán, moziban, színházban.

.


Jó kiindulópont lehet az ismerkedésre egy felsegített kabát a ruhatárban, egy udvariasan kinyitott ajtó, segítség a fel- és leszállásnál valamilyen járműről...stb. Ekkor sem lehetünk tolakodóak. Ha az illető egy "köszönöm"-mel lezártnak tekinti az ügyet ne zaklassuk tovább.