Megjelenés ideje: 2013.04.28.

Jékely Zoltán 100.születési évfordulójára.Zene,ének:-Az operaház fantomja.
DALSZÖVEG
CHRISTINE
Álmomban megjelent egy furcsa árny.
Hallottam énekét, hívó szavát.

Tán most is álmodom, mert érzem én,
a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.

FANTOM
Jöjj hát és énekelj, így kell legyen!
Énhozzám tartozol, egy vagy velem.

Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj.
A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él.

CHRISTINE
Ki arcod látta már, fél, míg csak él.
Álarcod én leszek...

FANTOM
És hangod én!

CHRISTINE és a FANTOM
Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél
A Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE / FANTOM
Rég bennem él. / Rég benned él.

KÓRUS (színpadon kívül)
Vigyázz! A Fantom újra itt jár!
Fuss hát! A Fantom újra itt jár!

FANTOM
Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál.
Eljő egy éjszakán...

CHRISTINE
És rám talál.

CHRISTINE és a FANTOM
Sejtelmes látomás, kit rejt a mély,
A Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE / FANTOM
Rég bennem él. / Rég benned él.

FANTOM
Énekelj! Angyala a Zenének!

CHRISTINE
Itt él, rég bennem él a Fantom.
Ah...

FANTOM
Énekelj!

CHRISTINE
Ah...

FANTOM
énekelj, ó angyala a zenének!

CHRISTINE
Ah... Ah...

FANTOM
Énekelj!

CHRISTINE
AH...

FANTOM
Énekelj!

CHRISTINE
AH....

FANTOM
Még! Énekelj!

CHRISTINE
AH...

A VERS SZÖVEGE:

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt,
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiuban a denevér riad,
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt,
,,azt bünteti, kit szeret az Úr",
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.